Egy nagyon fontos eseményt megint kihagytam. Tegnap a poya-daykor vége volt egy nagyon nagy varánusz, vagy iguána a kertben. Sajnos még keverem a kettőt. De az biztos, hogy legalább másfél méter hosszú volt. Most jut eszembe, hogy Gekkó Da Silva-val már nagoyn régen találkoztam.

Korán kellett keljünk, mert mai utunk Colomboba vezetett. Csak 90 km-re van Kahawa-től,  de az útviszonyok  miatt körülbelül három óra az út. Kilencre volt megbeszélve egy találkozó BeeGee-vel, ezért legkésőbb hatkor el kellett induljunk. Hat óra nulla nyolc perckor indultunk el,  a tehetetlenségi nyomaték én voltam, mert a „megyünk megyünk!” felszólításra sem voltam képes előbb elkészülni, minthogy a sofőr ideért, ezért 13 rúpia azonnal megfizetendő büntetésre ítéltettem. Ezt a fizetési kényszert Mr.P a „perkációne, perkációne sok-sok pénz” dalocskával nyomatékosította, mindaddig, amíg fizetési kötelezettségemnek eleget nem tettem. Mr.P szemmel láthatóan meggyógyult. Állítása szerint napokig kómásnak érezte magát a sok gyógyszer miatt, amit nem csodálok. Szerencsére már kifejezetten jókedvű.

Visszatérve az utunkhoz, az első állomás egy órányi utazás után volt. Körülbelül 25 km-t sikerült megtennünk az egy óra alatt.

Megálltunk reggelizni a muszlinoknál, akiknél első napomon is ettünk már. Nagyon jól lakott mindenki, extra chili adagot tömtünk az arcunkba, majd folytattuk utunkat Colomboba.

A következő állomás már Colomboban volt esedékes. BeeGee-vel volt találkozónk, keveset vártunk rá, majd együtt átmentünk valami bevásárlóközpont-szerűbe. Itt Mr.P-t és BeeGee-t magukra hagytam üzletelni, addig én felfedeztem a bevásárlóközpontot. Hosszas körözgetés után visszatértem Mr.P és BeeGee társaságába. Kicsit beszélgettünk még, meg körülnéztünk, hogy kell-e venni valamit, majd otthagytuk BeeGee-t és továbbálltunk.

Volt még egy kevés fölös óránk, ezért vásárlási szándékok által vezetve meglátogattunk még pár bevásárlóközpontot. Itt még az eredeti ruhák is nagyon olcsók.

Hosszas shoppingolásunk után elmentünk a Befektetési Tanácshoz, ahol egy újabb miniszterrel volt megbeszélt találkozónk.

A Befektetési Tanács hivatalai a colomboi World Trade Centerben találhatóak. Mielőtt beléptünk volna a kereskedelmi központba jó alaposan átvizsgálták a kocsit. Megnézték az alvázat, hogy nincs-e valami bomba felszerelve a kocsira. Persze nem szemrevételezéssel, hanem detektorral. Engem szemrevételeztek, de biztosan szimpatikusnak találtak, mert gond nélkül beengedtek. Volt még egy fémdetektoros kapu, amin át kellett menni. Megkérdezték, hogy mi van a táskámban, mondtam, hogy laptop. Úgy hiszem, hogyha terrorista lennék akkor ezt az épületet is simán fel tudnám robbantani.

Már bent jártunk az épületben, amikor csörgött a telefon, hogy sajnos a miniszter lemondta a találkozót. Hülyék háza van a választások miatt, ezért a kormány állandóan tanácskozik és sosem ér rá egyik miniszter sem.

De ha már ott voltunk, elintéztük, hogy találkozhassunk pár magas beosztású ügyvezetővel. Sikerült találnunk kettő magas beosztású ügyvezetőt. Két nőt.

Felvázoltuk nekik a terveinket, minden ötlet nagyon tetszett nekik. Mutattak egy könyvet, amibe leírták a fejlesztési/befektetési terveiket és kiírások. Sajnos nem tudták odaadni a könyvet, mert az az övék volt, de tudatták velünk, hogy hol tudjuk megszerezni.

Sri Lankán a nők elegáns ruhája nagyon vicces. Úgy néz ki, mint valami népviselet és kilóg belőle a hasuk. Szóval vicces látvány volt, ahogy a kilógó hasú nők és az öltönyös férfiak mászkáltak a hivatalban.

Visszatérve a tárgyalásra, szerintem ( meg Mr.P szerint is) jól sikerült.

A tárgyalás után elmentünk beszerezni a már említett könyvet. Sikerült is beszereznünk. Egy gond akadt csupán, hogy szingalézül. A szingalézzel meg még hadilábon állunk mind a ketten, szóval valahogy majd egy angol példányt is találnunk kellene.

Miután mindent elintéztünk elindultunk hazafele. Útközben még megálltunk egy háztartási boltban. Itt érdeklődtünk pár háztartási árucikk ára felől. Kávézót szeretnénk nyitni, és ahhoz jó lenne tudni az árakat. Nagy meglepetésre minden árucikknek az ára jóval olcsóbb volt, mint amire számítottunk.

Ezek után, tényleg elindultunk hazafele. Dög melegben. Nem mondtam még, de ma valahogy egy hangyaboly belekerült a kocsi klímájába és egy tonna hangyát fújt rám☺. Szerintem a Pöpcsi akart valahogy eltenni láb alól. De sikerült kivédenem a támadást azzal, hogy kikapcsoltam a klímát és kinyitottam az ablakot.

Haza fele vezető utunk során megint megálltunk a muszlinoknál enni. Már több, mint egy órája gyötört minket Mr.P-vel az éhség, de mivel a Pöpcsi még nem volt éhes, ezért nem álltunk meg sehol sem enni.

A muszlinoknál megint jól laktunk, aztán siettünk haza. Hazafele láttuk, hogy Kahawe-től nem messze valaki kidöntött, egy villanyoszlopot. Mint kiderült ez okozta az áramkimaradást. Már tegnap kidőlt, csak mivel poya-day az nem munkanap,ezért senki sem gyógyította meg. Amikor elrobogtunk az oszlop mellett, látunk jó pár nem dolgozó munkást. Valószínűleg a nagy meleg miatt elment a munkakedvük.

Mr.P-ben és bennem is felmerült, hogy lehet, hogy még mindig nincs áram. Mikor hazaértünk sejtésünk igaznak valósult. Tényleg nem volt áram. Megint nagyon elszomorodtam, hogy nem nyithatom ki a hűtőt. Bánatomban el kezdtem forgatni a ventillátort. De a Pöpcsi azt mondta, hogy ne izguljunk, legfeljebb egy fél óra és újra lesz áram. Szerencsére igaza lett, pont fél óra múlva újra volt áram. Ki tudtam végre nyitni a hűtőt. Már magától forgott a ventillátor.

Mr.P hamar lefeküdt, én még próbáltam behozni egy kis „blog-elmaradást”,, olvastam egy keveset, megnéztem egy filmet és egy hosszú nap után végre az ágyban kötöttem ki.