Már egyre jobban hozzászokom a szomszéd kölykök kora reggeli ricsajához, de még mindig felkelek rá. Szóval jó korán keltem. De szerencsére Mr.P pompás reggelije feledtette velem enyhe fáradtságomat. Na és a humora, említettem már, hogy frappáns és ellenállhatatlan?
Reggel átjött Mr.Gamini is, mert nagyon szeret minket. Főleg Mr.P-t , de engem is. Megbeszéltük, hogy délután átmegyünk Galle-ba, egy fontos dolgot megcsináltatni és mivel ma a Pöpcsi nem dolgozik, ezért menjünk süvítő rohadással. Továbbá azt is megbeszéltük, hogy fél kettőkor találkozunk a hikkaduwa buszpályaudvarnál. Ezután Mr.Gamini még beszélgetett velünk egy kicsit, majd elment a maga útjára.
A reggeli szokásos teendőim után a vállamra kaptam batyumat és mentem elcsípni egy Hikkaduwaba tartó buszt. Az első valamiért nem állt meg, de a második süvítő rohadás lassított egy keveset, ezzel jelezve, hogy felszállhatok. De nem állt meg. Csak lassított, én meg későn kapcsoltam, hogy futni kéne, szóval nagy sprintbe kellett kezdenem, hogy felpattanhassak az általam oly gyűlölt tömegközlekedési járműre.
Hikkaduwa-n a szokásos munkámat végeztem. Kicsit hamar értem oda, mert a boltok nagy része még zárva volt. De az alatt az út alatt, amíg eljutottam a város egyik végéből a másikba, nagyon sok bolt kinyitotta kapuit. Miközben sétáltam Hikkaduwaban, a német wakeboard-os fiú, Nocsi jött velem szemben. Közölte velem, hogy holnap lesz a szülinapja és köteles vagyok megjelenni. Ingyen wakeboard, BBQ, arrackattack és kics családias hangulat, aztán szombaton lesz a nagy buli, ahová mindenki hivatalos, aki él és mozog Sri Lankán.
Majd folytattam a munkámat, de már sietnem kellett, mert fél kettőre a város másik végén kellett lennem. Szóval befejeztem a munkámat, még benéztem a Vibrationbe beszélni a tulajjal erről-arról. Aztán siettem Mr.P elé a Commercial Bank-hoz. Túl hamar értem oda, Mr.P még nem volt ott. Vártam egy kicsit. Beszélgettem pár tuktukossal. Aztán megláttam Mr.P mosolygós arcát.
Be kellett ugranunk a bankba. Ez azt jelenti, hogy legalább egy fél órát ott töltünk. Megnt nagy volt a fejetlenség, nem tudom részletezni a problémát. Nagyon sok adminisztrációs hibát követnek el, ezért minden újra kell kezdeni, amiről meg nem szólnak, csak ha rákérdezel. Mintha egy modern piacon lenne az ember. Nagy a káosz.
Bankos kalandunk után átballagtunk az 50 méterrel arrébb levő busz pályaudvarhoz. Vártunk Mr.Gaminire, akiről kiderült, hogy ő a Sunils Hotel előtti busz lassítónál vár. Mr.P megbeszélte vele, hogy akkor találkozzunk Galle-ban.
Felpattantunk az első süvítő rohadásra és vettünk jegyet Galle-ig. A jegy ugyannyiba került, mint nekem a tegnap délutáni csak az a különbség, hogy tegnap 6 kilométert utaztam, ma meg minimum 30-at. Szóval fogalmam sincs, hogy mikor mi és mennyi. Azt már sikerült kiderítenem, hogy a piros buszok általában olcsóbbak. A fehér a legdrágább. Az összes többi színű meg össze-vissza van. A buszoknak csak a színük más, ugyanaz a rohadás az összes. Szóval kell egy minimális süvítő rohadásos tapasztalatot szereznie az embernek, hogy tudja előre, hogy mennyiért utazik.
Van még egy fajta távolsági busz, amivel még nem utaztam, de biztos fogok. Ez az klímás kis busz. Csak a nagyobb városokban áll meg, gyorsabb legalább 1 perccel, mint a sima busz és dupla annyiba került, mint a fehér busz. Kívülről jó állapotúnak tűnik. Már próbáltam ilyen busszal utazni, de nem áll meg Kahawa-nál, úgy hogy nem sikerült. Mr.Gamini ilyen busszal utazott át Galle-ba.
Galle-ban elmentünk elintézni a fontos dolgunkat. Egy tervrajzot készítetett Mr.P egy lakóparkról. A rajz úgy nézett ki, mint amit egy áltóisis gyerek rajzol az első számítástechnika órán a paint programmal. És nem is lett jól megtervezve. Az áltóisis gyerek is jobbat tervezett volna. Mr.P-nek és Mr.Gamininek sem nyerte el a tetszését. A tervezőnek meg az nem nyerte el a tetszését, hogy a tervrajza nem nyerte el a tetszésünket. Kicsit sértette az önérzetét. Megbeszéltük vele, hogy holnap reggel visszajövünk, ekkor egy kicsit megnyugodott.
Elköszöntünk Mr.Gaminitől és elmentünk bevásárolni szükséges dolgokat otthonra. Csak a legszükségesebbeket vettük ( kóla, arrack), mert gyalog voltunk, és nem akartunk sok cuccot cipelni. Elmentünk a süvítő rohadás pályaudvarra. Felszálltunk az egyikre. Ilyenkor árusok hada mászkál a buszokon, és minden hülyeséget árulnak. Hagymát, csokit, kaparós sorsjegyet, gyümölcsöket, mindent. Míg a busz állt a helyén, mi azon gondolkodtunk, hogy ne szálljunk-e át egy másikra, ami hamarabb indul. Úgy döntöttünk, hogy de. Átszálltunk egy Colomboba tartó süvítő rohadásra. Csak sajnos kiderült, hogy nem áll meg Kahawa-ban. Spuri vissza a másikra. Sajnos a csodálatos helyünket ez idő alatt elfoglalták, úgyhogy a busz nap sütötte oldalára kényszerültünk ülni. Kis várakozás után megindult a busz.
Nagy meglepetésre ez a busz, nem száguldozott olyan eszeveszetten és nem előzött kamiont a kanyarban kettős záróvonal mellett. De azért ő i gond nélkül leszorította az útról a szemben jövő tuktukot. De nem volt olyan életveszélyes, mint az általában szokott lenni. Előre is ültünk Mr.P-vel a sofőr mögé.
Nagyon rendes volt és már mondhatni, hogy megállt a buszlassítóban, de azért mégsem.
Délután végére hazaértünk. Még útközben megálltunk enni a Kaszum apjánál, aki továbbra is nagyon gyilkos szemekkel néz ránk.
Otthon még kaptam egy kisebb nagyobb munkát, amit a BOI-nak kellett elküldeni. Szenvedtem vele egy kicsit, lefárasztottam vele az agyamat.
Este ittunk egy kortyot Mr.P-vel. Ő whiskey-t én arrackattack-ot. Aztán Mr.P kidőlt, majd pár órácskával később én is.
