Tudom, már megint lusta voltam írni, bocsi. Most pótolhatok be egy újabb két hetet, de két nem akármilyen hetet.
Na szóval kezdjük ott, hogy költözünk. Eredetileg úgy volt, hogy január végétől lesz egy csodálatos lakás egy szép medencével két percre az óceántól. Negomboban, Colombotól északra a következő nagy város. Mr.P állítása szerint olyan, mint Balatonfüred. Van benne valami. Sajnos túl szép volt, hogy igaz legyen. Már már vártam, hogy mikor hív fel minket a Brian, hogy van egy kis baki. Nem kellett sokat várni, pár nappal azután, hogy január 4-én kiválasztottuk a házat, Brian hívott, hogy csak március egytől szabad. Pusztulj!! Nem sokkal később újra felmentünk Negomboba és kiválasztottunk egy ideiglenes házat. Nem rossz, nem rossz, de azért mégsem.
Január 6-án megjöttek a „hotelesek”, név szerint Csaba, Kata és Szofi, de ha nem csal az emlékezetem, ezt már közöltem a nagyérdeművel. Azt viszont még biztosan nem, hogy Kata, az anya egy igencsak, hogy is mondjam szemrevaló nőszemély. Ez nem csak nekem és Mr.P-nek tűnt fel, hanem a helyieknek is, akik elnevezték Coca Cola-s üvegnek, a kicsi klasszikus kólás üvegnek, merthogy tökéletes alakja van. Sokat nevettem ezen, és azóta és kérdezik, hogy hol van a Coca Cola-s üveg.
A rákövetkező pár napban velük voltunk egy keveset, segítettünk beköltözni, ismerkedtünk. Pár ízben baby-sitterkedtem. Szóval teltek a napok, közben rohamosan közeledett a január 14, amikorra a hajósokat vártuk és nekem eddigre be kellett fejeznem a hajózásról szóló háttértanulmányomat (ez volt az egyik ok, ami elvette blog író kedvemet).
A másik blog elvonó tényező az volt, hogy Mr.P megtanított egy ritka kártyajátékra. A neve pakett, de most nem kezdem el magyarázni a szabályait. Nem bonyolult, csak hosszú. Majd megtanítom annak, akit érdekli. A játék lényege amúgy az, hogy összevesszél az ellenfeleddel és kihozd magadból az állatot. Szóval ezt január 5 és január 14 között szerintem minden este játszottuk. Volt amikor sikerült megvernem Mr.P-t, de ő ezt tagadja. A pakett mellett még Scrable-öztünk egyszer, méghozzá angolul, ezt én nyertem. Meg párszor römiztünk, a végeredmény egál.
Nade Mr.P-t komolyan meg fogom ölni. Kitalált még jó pár éve egy kártyatrükköt. Kihúzol egy lapot és megmondja, hogy melyik volt az. Ez az alapja az egésznek, de ezt hatszáz féle módon adja elő. Már több ezer rúpiát ajánlottam neki, de még mindig nem modnta el a trükk lényegét. Egyébként elmesélte, hogy megmutatta ezt a trükköt Rodolfónak, akinek annyira tetszett, hogy bevette Mr.P-t a csoportjába. Ő volt a 13. művész Rodolfó alatt. A lényeg az, hogy megőrjít vele, aztán néha úgy tesz, mintha elkezdené megmagyarázni a trükköt. Ma má nem hagyom magam becsapni. Ilyeneket szokott mondani, hogy érezd a kártyát, vagy hogy zárd ki a többi 51 lapot és akkor megvan. Najólvan, köszi.
De a humora továbbra is frappáns és ellenállhatatlan, a főztje meg fenomenális.
Komoly harc alakult kettőnk között. Az oka azon alapszik, hogy az én kedvencem a Ruan, megtudtam, hogy Ruwan-nak kell írni. Emlékeztek, ő az aranyos tamil kisfiú, aki hétvégenként a fahéj ültetvényen dolgozik. Mr.P kedvence pediga botrányos Kaszum (pfujj), emlékeztek, ő nem adta vissza a nővérének a telefonját és hatalmas galibát okozott belőle. Csatánk már-már vérre megy, percekig nem szólunk egymáshoz csak tüzet és villámokat szórunk ki a szemeinkből egymás felé. De aztán kibékülünk és vígan sétálgatunk tovább.
Az angol és egyéb nemzetiségű barátaim sajnos kezdenek haza menni. Január 13-án két srác, Jack és Ben ment haza, úgyhogy 12-én egy hatalmas búcsúbulit szerveztünk nekik. Erre napra esett egyébként az orosz újév, tehát akarva akaratlanul inni kellett. Nagyon jó hangulatú este volt, megadtuk a módját. Sajnos a búcsú kikerülhetetlen volt. Bennel megbeszéltük, hogy nyáron Franciaországban találkozunk, nagyon érdekelte a Fantasy Forest ( ebben a parkban szoktam nyaranta dolgozni animátorként).
Jó sokáig elhajlott az este. Én is. De előző nap megígértem Mr.P-nek, hogy kezelésbe veszem a lakást és kitakarítom a hajósok tiszteletére. Csak azzal nem számoltam, hogy eléggé kapatos állapotban térek haza reggel 6 körül. Mr.P meg annak rendje és módja szerint 9kor már keltett. Nem mondom, hogy nem szentségeltem magamban. Viszont megjelent Mr.Gamini háztulajdonos, hogy segítsen nekem. Már reggel 7kor jött, de szomorúan távozott, mert még aludtam.
Mindenkivel tudatnom kell, hogy mindenki életében eljön az a pillanat, amikor Mr.Gamini háztulajdonos már nem keresi többé. Hát ezt a nagy igazságot Mr.P hajlamos elfelejteni és nem érti, hogy miért nem veszi fel Mr.Gamini háztulajdonos a telefonját, vagy miért nem hívja vissza.
Visszatérve a takarításhoz, Mr.P-vel megbeszéltük, hogy kicsit tisztítsam ki a szobákat, fújjam be a házat Morteinnel és utána mossak fel. Aztán elviharzott Hikkaduwa-ba, mert valami halaszthatatlan dolga akadt. Én meg maradtam Gamini papával. Szépen felcsiszoltam sri lankai módon a padlót az egyik szobában, majd átmentem a másik szobába. Közben mit sem törődtem vele, hogy mit csinál Mr.Gamini. gondoltam takarít. A padló csiszolás úgy történik Sri Lankán, hogy egy vörös wax-szal végig kell kenni a padlót, aztán egy csiszoló géppel (ami egy kínzó eszközre hasonlít a leginkább) végig súrolni azt. Ez a wax viszont nagyon bódítja az embert. Na ez a bódító valami, plusz az előző napi szesz nem túl jó reakciókat váltott ki a gyomromban. Küzdöttem magamért. De aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Mr.Gamini csak mászkál és közben nézi, hogy hogyan dolgozom. Előszö nem foglalkoztam vele. Aztán átmentem Mr.P szobáját kitakarítani, ami tele van bútorokkal, s egyéb cuccokkal. Gyorsan felkentem a padlót, felcsiszoltam. Erre bejön a Gamini és mondja, hogy vigyük ki a bútorokat és tisztítsam ki az egészet. Na anyád, még mit nem. Erre mondta, hogy ő nem ad ki, csak száz százalékos munkát a kezéből, majd végig nézte, ahogy mindent kipakolok, feltakarítom az egész szobát, majd visszapakolok. Hát ő tényleg nem ad ki, csak 100 százalékos munkát a kezéből. Azóta már jókat nevetek ezen, de akkor, lehet, hogy a pakett teszi, de tényleg ölni tudtam volna. Ez volt az első alkalom, amikor megtapasztaltam, hogy mennyire jól esik egy Sri lankainak dolgoztatni egy fehér embert.
Másnap reggel megjöttek a hajósok. Úgy döntöttem, hogy én inkább nem megyek ki a reptérre, mert hajnali kettőkor kellett volna indulni. Úgy gondoltam, hogy majd kitűnő alkalom lesz egy kis blog írásra, de kedves bátyám kiküldött egy jó könyvet, ami elvonta a figyelmemet.
Dél körül megjöttek a hajósok. Két első látásra is nagyon szimpatikus ember. Bejöttek, átöltöztek, átmentünk a HELP faluba, megmutattuk neki a falut. Nagyon le voltak nyűgözve. Majd felszedtünk pár kölyköt, végállomás Unawatuna. Mr.E odáig volt az óceánért, nagyon nagyon élvezte, de Mr.L sem vetette meg a habokat. Sokáig elvoltunk mi is, meg a gyerekek is Unawatunán, aztán késő délután megindultunk hazafele.
Jól bírták az átállást, túl estek a holt ponton, úgyhogy este sokáig welcome drinkeztünk és beszélgettünk.
Másnap megint átmentünk Unawatunára, de most a srácok nélkül. Mr.E bérelt egy kis dingit és kicsit vitorláztunk az óceánon. Nagyon élveztem, valamint Mr.E tanítgatott is egy kicsit.
Kitaláltuk, hogy mutassuk meg neki a vízi szafarit, úgyhogy viszonylag hamar visszaindultunk, hogy még sötétedés előtt be tudjuk fejezni a szafarit, de útközben még megnéztünk pár csodálatos eladó vízparti telket.
A vízi szafari rövidebbre sikerült, mint a legutolsó alkalommal, de így sem volt rossz, csak a hatalmas varánuszok most nem mutatkoztak meg. De így is láttunk egyet- kettőt. Mr.L kihajolt a csónakból és az egyiknek megragadta a farkát, mire a varánusz támadott, de szerencsére nem kapta el Mr.L-t. A szafari vezetője állítása szerint, még soha nem látott ilyet, de még nem is ilyenről, hogy valaki megragadjon a vízben egy varánuszt.
Még sötétedés előtt visszaértünk és megkértük a vezetőt, hogy menjünk ki az óceánra. Pár perc huzavona után belement és nekiindultunk a nyíltvíznek. Pár méter megtétele után mindenki rájött, hogy ez hülye ötlet volt. A hullámok túl nagyok voltak, dobáltak minket ide-oda. Mit vár az ember az Indiai óceántól, hogy olyan, mint a Balaton?! Aztán megpróbáltunk visszafordulni. Pont keresztbe volt a csónak, amikor jöttek egy nagyobb hullám. A vezető elvesztette a csónak irányítását. Aztán jött egy még nagyobb hullám, ami a sziklák közelébe kezdett minket sodorni. Majd jött egy még nagyobb, ami erősen megbillentette a csónakot. Pár centi hiányzott ahhoz, hogy felboruljunk. Szerencsére Mr.L pont az ellentéte oldalon ült és 100 kilója megfogta a csónak felborulását. Én is az azonos oldalon ültem, Mr.L mögött és szerencsére viszonylag gyorsan reagáltam. Minden erőmmel ellentartottam. A parton lévő emberek utána megtapsoltak és megdicsértek. Nagyon büszke voltam magamra. Nagy mázlink volt, hogy nem borultunk fel, és, hogy nem is mentünk neki a szikláknak. A sziklák már nagyon közel voltak. Mindenki azt hitte, hogy felkenődünk rá, de szó szerint szárazon megúsztuk.
Ez a nap egy pénteki nap volt, tehát Vibration. Még előző nap megbeszéltük, hogy megmutatom a többieknek a Vibrationt. Mr.P ötlete volt az egész. Négy és fél éve van itt, vagy Magyarországon, de ez idő alatt még sosem volt a Vibrationben. Amikor mondtam a Pöpcsikicsukimakinak, hogy képzeld ma jön Mr.P is a Vibrationbe, nem akart hinni a fülének, aztán örömtáncot járt, hogy végre ezt is megélheti.
Úgy terveztem, hogy ha már átmegyünk Hikkaduwára, akkor ne csak a Vibrationbe menjünk el, hanem megmutatok nekik valami hangulatos helyet. Így is lett, elmentünk egy óceán parti bárba, a Harbourbe, tetszett nekik, jól érezték magukat. Aztán éjfél körül átmentünk a Vibrationbe. Mr.P megígérte, hogy átjön, de azt nem, hogy sokáig marad, bejött, körbement, aztán hazament, mondván, túl sok az ember és nagy a zaj. Én maradtam Mr.E-vel és Mr.L-lel. Azt leszámítva, hogy ketten is belém kötöttek, nagyon jól éreztük magunkat és viszonylag sokáig is maradtunk.
Ez volt az első alkalom, hogy valaki Sri Lankán belém kötött. Meg a második is, hiszen ketten kötöttek ezen az estén belém. Természetesen nem a mi hibánkból, hanem hülyék voltak, akik belénk kötöttek. Viszont egy nagyon kellemes dolgot éltem át. Pár percre rá, hogy az egyik srác, egy helyi, nekem akart jönni, megjelent két másik helyi is, akik közül az egyikkel elég jóban voltam, a másikkal meg talán kétszer, vagy háromszor találkoztam. Nem tudtam először, hogy mit akarnak segíteni, vagy elküldeni, vagy balhézni. Azt tudni kell, hogyha Sri Lankán bármiféle balhé van egy helyi és egy külföldi közt, akkor az összes helyi összefog a külföldi ellen. Ennek több oka is van, az egyik a 450 éves elnyomás, a másik, hogy a külföldi nincsen benne a kaszt rendszerükben és a világon Sri Lankán a legerősebb a kasztrendszer. Szóval nem sokáig tartott ki bennem az a gondolat, hogy az ismerősöm megvédeni szeretne. De legnagyobb örömömre nem volt igazam. Azért jött oda, hogy megvédjen. Ilyen jóformán nincs Sri Lankán, hogy egy helyi szembe megy egy helyivel, ráadásul ugyanabból a faluból származóval, egy olyan európai érdekében, akit két hónapja ismert meg. A Pöpcsi persze ez alól kivétel, mert ő apjaként tekint Mr.P-re, ebből adandóan az életét is feltenné érte, és ebben azért vagyok teljesen biztos, mert már mondta nekem. Visszatérve a balhéhoz, egyrészt meghökkentő és rendkívül jóleső volt, hogy a Sampath, akit 2 hónapja ismerek és jóban vagyok vele, odajött megvédeni, de az volt az igazán furcsa, hogy a srác, akinek a nevét sem tudom, és alig találkoztam vele, ő is jött, hogy megvédjen. Tényleg nagyon jól esett, vagy esik mindkettőjük tette, főleg a már említett körülmények tudatában. Amikor a Pöpcsinek elmeséltem, hogy mi történt, nagyon feldúlt volt.
Az egyik srác, aki balhézott velem, másnap felhívta a Pöpit, hogy mondja meg nekem, hogy ne haragudjak, sokat ivott, azt sem tudta, hogy kivel beszél és hogy nagyon kedvel engem nem akart tőlem semmi rosszat. Ezt a srácot is régóta ismerem már több, mint két hónapja, persze, hogy elnéztem neki. Aztán személyesen még egyszer bocsánatot kért.
A másik gyerekkel meg véletlenül találkoztam a parton. El is felejtettem már, hogy mondtam neki, hogy nem csak egy egyszerű turista vagyok, jóban vagyok a Pöpivel, meg a fiveM-mel is. Odajött hozzám a parton és mondta, hogy bocsánat a múltkoriért, hogy én tényleg a fiveM barátja vagyok és, hogy majd legközelebb menjünk egy a Vibrationbe. Mosolyogtam egy jót beszélgettem vele egy kicsit, majd tovább mentem. De egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy a helyiek kezdenek befogadni maguk közé. Bár ilyen kijelentéseket még nagyon korai tenni, de hát akkor is.
Mire lecsillapodtak az indulatok már el is fáradtunk, meg nem is akartunk több konfliktust, úgyhogy kimentünk egy tuktukért és hazaindultunk. A tuktuk út nagyon szórakoztató volt, ahogy az egész este is, mert hogy leszámítva ezt a két atrocitást, nagyon jól éreztem magam.
Másnap egy 4-5 napos túrára indultunk. Elindultunk dél felé, végig az óceán parton haladva. Aztán 3 körül odaértünk Yale-ba. Itt található Sri Lanka legnagyobb nemzeti parkja. pont elég időnk volt egy igazi szafarira. Soha életemben nem voltam még szafarin, nem tudtam hogy milyen lesz, már nagyon vártam. Egy marha öreg Land Rover típusú terepjáróval indultunk neki. Már az is élményszámba ment, hogy egy ilyen monstrummal kocsikázhattunk. Bár a jó öreg Lada Nivát ez sem verte. Már több, mint egy fél órája zötykölődtünk mire odaértünk a parkba. Kaptunk egy idegen vezetőt, aki nem tudott angolul, fehér nadrágban jött el és semmilyen állatot sem vett észre, csupán annyit kérdezett tőlünk, hogy van egy nálunk fű, vagy arrack. Őt leszámítva nagyon jó volt a szafari. Mindenféle állatott láttunk a vadonban. Volt elefánt, bivaly, majom, medve, sokféle madár, meg még sorolhatnám. Vicces volt, amikor az elején nem találtunk semmilyen állatot és elkezdtük követni az elefánt ürülékeket, aztán a végére csak előkerültek a jószágok.
Ez egy több, mint 3 órás program volt, szóval már sötétben értünk vissza a szállodához.
A szállodában mondhatni egy újabb csodának lehettünk tanúi Mr.E-vel. Éppen biliárdoztunk egymással, amikor mondtam Mr.E-nek, hogy te figyelj már, ez nem magyar zene?! Mondta, hogy ne hülyéskedjek már, hogy lenne magyar zene, bár neki is ismerős a dallam. Márpedig ez biztos, hogy magyar – mondtam. Aztán megálltunk a hangszóró alatt, álltunk egy ideig mire végre énekeltek is benne. És tényleg magyar zene volt. Berohantunk a DJ-hez. Nem volt ott senki, csak egy számítógépről ment a zene. Előadó: Anima Sound System.
Aztán Mr.E az éjszaka folyamán fel szerette volna hívni Mr.L-t. kiderült, hogy a szálloda telefonján a várakoztató zene is magyar. Hát ez milyen már?! Természetesen a szálloda menedzserének fogalma sem volt róla, hogy magyar a muzsika. De mi nagyon le voltunk döbbenve.
Másnap korán reggel elindultunk. Úgy volt, hogy elmegyünk Ella-ig ott felszállunk egy vonatra és elmegyünk Nuwara Eliya (ejtsd: nurélia) közelébe a hegyekbe, majd a Pöpcsi felvesz minket és elmegyünk Nuwara Eliya-ba. Ella-ba vezető úton még megálltunk az Ella vízesésnél, nagyon szép és nagyon mókás a sok kis hegyi makákó, akik ide-oda ugrálnak sziklákon.
A vonatos terv sajnos nem jött be, mert nem nagyon volt vonzó a heringlét a vonaton. Egy szabad hely nem maradt, mi meg úgy döntöttünk, hogy minek szorongjunk 3 órán keresztül, inkább menjünk nyugiban a Pöpivel.
Délre Nuwara Eliyaba értünk. Körülbelül 10-15 fok lehetett. Nagyon durva, hogy 70 kilométert megtesz az ember és a 35-40 fokból belecsöppen a 10-15 fokba.
A városban nagy volt a kavalkád mert őméltósága Mahinda Rajapaksa államelnök riválisa, a visszavonult tábornok Sarath Fonseka tartott beszédet. Január 26-án lesz az elnök választás és kimondottan nagy a hülyék háza, nem lehet tudni ki fog nyerni, most mindenki aggódik, hogy ha őméltósága Mahinda Rajapaksa nyer az ezért nem jó, ha meg a visszavonult tábornok Sarath Fonseka nyer az mag azért nem jó. Szóval pont akkor értünk Nuwara Eliya-ba, amikor a visszavonult tábornok Sarath Fonseka is, tehát a város nagy része le volt zárva, valamint tele volt a visszavonult tábornok Sarath Fonseka-t dicsőítő, környékbeli teaültetvényeken dolgozó tamilokkal.
De ennek ellenére kicsit mászkáltunk, elmentünk a piacra, ott vettünk egy két Columbia és Burton kabátot, mert hideg volt, aztán mentünk tovább Kandybe. Útközben megálltunk a Macwood’s teagyárban. Körbe vittek minket, elmondták, hogyan készül a tea, kis történelmi hátteret is megtudhattunk. Érdekes volt. Egyébként ezt a teát issza az angol királynő is.
Kandybe pont időbe odaértünk, hogy megnézhessük a híres Kandy táncot. Egy órás előadás volt, különböző történeteket táncoltak el, de ez is nagyon tetszett. Aztán Mr.E-vel és Mr.L-lel elmentünk a Fogtemplomba. Itt található Buddha foga. A templom nagyon szép, nagyon nagy. Mindent arany díszit. A belépőjegy mellé adtak egy kis cd-t, amit otthon mindenkinek körbemutogatok majd, hogyha megtalálom, mert sajnos nem emlékszem, hogy hova tettem.
Kicsit sétáltunk még Kandyben, aztán visszatértünk vacsorázni.
A szobában ki volt írva az erkélyajtóra, hogy vigyázat majmok. Gondoltam biztos ugrál pár majom a fákon reggelente. Másnap amikor felkeltem, arra lettem figyelmes, hogy az erkélyemen ül egy kismajom. Résnyire kinyitottam az ajtót, kidugtam a fejemet. Tele volt majmokkal. Játszadoztak, verekedtek, tisztálkodtak. Nagyon lenyűgöző volt.
Kandyből is hamar el kellett indulnunk, mert Colomboban sok találkozó volt megbeszélve mindenféle emberrel.
Először Colombo külvárosában álltunk meg Mr.L egy régi Sri lankai ismerősénél. Ő foglalt nekünk Colomboba szállást. Nem sokat teketóriázott, Colombo legelegánsabb, legnívósabb szállodáját választotta ki nekünk.
Tőle siettünk tovább az ügyvédi irodába, mert nagy késésben voltunk. Volt itt egy kis megbeszélés, majd átrobogtunk a BOI-ba. Itt is eltöltöttünk egy órácskát. Innen elmentünk a szállodába, átvettük a szobánkat, megfürödtünk a medencében és elmentünk vacsorázni a szálloda egyik éttermébe. Velünk tartott Mr.L barátja is, akit egy picit jobban megismertünk. Nagyon mulatságos és szimpatikus ember.
Este aztán elvoltunk a szálloda bárjában, aztán szép lassan mindenki nyugovóra tért.
Reggel nagyon boldog voltam, mert amikor bekapcsoltam a tv-t először pont a francia futball liga összefoglalója volt és pont a Lyon meccsét adták, utána meg az AusOpen ment méghozzá Federerrel. Azt hittem álmodom, hát ilyet!!
Reggelikor Mr.L barátja bemutatta egy vagyonos barátját együtt reggeliztünk, de én inkább felmentem a szobámba nézni a teniszt.
Ők utána elmentek egy teacéghez, megtudtak mindenféle hasznos információt. Én meg elmentem a Pöpcsivel venni ezt-azt, amit kellett. Utána visszamentem a szobámba, megvártam Mr.P-t és a többieket. Kiderült, hogy lesz még egy találkozó a szállodában egy kozmetikai szereket áruló céggel. Miközben ők tárgyaltak én beszélgettem és nevetgéltem Mr.L szingaléz barátjával. Nagyon jól elvoltam vele is, de hát már mondtam, hogy egy mulatságos fickó. Könnyen meg tudja nevetetni az embert.
Miután végre sikerült kijelentkezni a szállodából, elmentünk egy ayurvedikus masszőrök által használt olaj gyárba. Azt hittem megpusztulok olyan rohadt büdös volt. Beleitta a szag a pólómba magát, nagyon bosszús voltam.
Mr.L és Mr.E –t megvizsgálta egy itteni tudor. Igazából megnézte a vérnyomását, aztán megállapította, hogy Mr.L egy elefánt. Alig bírtam ki, hogy nem robbanjak fel a nevetéstől, úgyhogy inkább szippantottam egy nagyot és haldokoltam a szagtól, csak nehogy kinevessem szegény tudort.
Nagyon boldog voltam, amikor innen távoztunk. Elvittük Mr.L-t és Mr.E-t Negomboba, mert ez a város van a legközelebb a reptérhez. A gépük hajnalban indult, úgyhogy ez tűnt a legjobb megoldásnak és ez is lett a legjobb megoldás.
Már besötétedett mire odaértünk, de Mr.E nagyon szeretett volna elbúcsúzni az óceántól. Megkért, hogy tartsak vele, ússzunk egy jót. Lementem vele a partra, jött velünk a Pöpcsi is, de ő nem jött be a vízbe. Nagyon kellemes volt a víz, Sri Lankán még sosem fürödtem este az óceánban, de kár lett volna kihagyni.
Aztán visszamentünk a szállodájukba. Beszélgettünk egy kicsit, megittunk egy utolsó sört, aztán elbúcsúztunk tőlük. Nagyon jól éreztem magam velük ebben a pár napban és nagyon sok tapasztalatot is sikerült szereznem az élet minden teréről. Örülök, hogy itt voltak, remélem visszajönnek még májusig.
A hazaúton a szokásomhoz híven körülbelül
