Már egy hónapja itt vagyok, nagyon gyorsan rohan az idő.
Szóval ma a megszokott kora reggeli időpontban keltem. Mr.P egy csodálatos reggelit dobott össze. Frappáns és ellenállhatatlan humorával nagyon jól elszórakoztatott. Ééééés nagyon jó ötleteket ötlött ki az éjszaka folyamán. Ez is titok, nem mondom el, de én tudom és nagyszerű ötlet bi-bi-bíííí.
Sok idő után, újra perkációne sok-sok pénzt volt. Most azért kellett egy jelentős összegű büntetést fizetnem, mert már rég fizettem. De szerencsére édesanyám megkérte Mr.P-t, hogy ne 5 rúpiát fizessek, hanem csak 8-at. Állítólag ő az anyukám. De az egész „ha rossz vagyok, akkor fizessek” ötlet édesapám agyszüleménye volt. Nagyon örülök, hogy szüleim ily kedvesek velem. Vagy inkább Mr.P-vel?
Na mai nap során, miután megvártuk a tegnap nagyon elhajló Pöpcsit elmentünk Unawatuna-ra. Itt ismételten ingatlanokat, illetve apartmanokat kerestünk. A délután közepére megtaláltuk az ideálisnak tűnő választást. Mr.P kifizette az előleget. Miután kifizette és újra konzultált a magyarral, akinek a számára lefoglalta, az az új döntés született, hogy próbálja meg sztornózni, mert a kiadó ház sokkal jobb konstrukciót kínál, jobb áron.
Ez elég sokáig eltartott, a háznézegetős, meg sok időt is foglalkoztunk vele, főleg Mr.P, de néha én is besegítettem. Egyébként nagyon jó szolgáltatást nyújtott. A házakat körbemutatta videóbeszélgetéssel. Ehhez kapcsolódik, hogy roppant vicces fejeket vágnak a szingalézek, amikor Mr.P sétál a laptoppal a kezében és közben beszélget vele. Van pár ember, aki nem érti, hogy mi történik és nagyon furcsa fejet vág. Aztán olyan is van, hogy körbeveszik és minden kérdéssel megtámadják. De Mr.P egy tapasztalt ember, tudja, hogy hogyan kell erre reagálni.
Szóval pár órácskát elvoltunk ezzel az ingatlanosdival, de utána bevetettük magunkat a hullámok habjai közé. Csodálatos, felemelő, gyönyörű és hűsítő érzés volt, mert dög meleg volt ma. Ma találtam egy éttermet Unawatuna-n, ahol főznek gulyást. Magyar gulyás levest. Valamikor majd megkóstolom, nem mehetek haza úgy, hogy nem ettem volna gulyás levest Sri Lankán. Hát mit mondanék hunjaimnak?
Utána visszamentünk Kahawa-ba. Útközben megálltunk enni a Sahana-ban. Nem tudtuk kifizetni a vizet, amit ittam, mert akárhányszor kérdeztük, hogy mennyibe kerül, két bohókás szingaléz nő csak kuncogott és ide-oda forgatta a fejét. A tizedik mennyibe kerül ez az üveg víz kérdés után feladtuk és elmentünk. Nem adtak rá esélyt, hogy kifizessük. Tolvajok lettünk.
Kahawaban átjött hozzánk Mr.Gamini, ő Mr.P-vel beszélgetett jósokat. Én közben megpróbáltam dolgozni, de valamiért baromi szarul voltam. Tök kómás. Mr.P is látta rajtam, hogy nem minden stimmel, mondta, hogy inkább feküdjek le. De azért előtte igyak valamit, hogy az kiüssön és jól aludjak. Szóval így alakult. Arrack-szemcsepp-arrack-másik szemcsepp-arrack-harmadik szemcsepp-alvás.
