Cica és kutya zajmentes éjjelem után már fogalmam sincs, hogy mikor keltem. A szokásos pompás reggeli megvolt . Mr.P humorával körítve. Csak épp ekkor közölte velem, hogy egyedül kell ma átmenjek dolgozni Hikkaduwába. Méghozzá busszal. Egyből azt gondoltam, hogy ne máááááááár! Nem szeretem a sri lankai buszokat!!!!!

De hát nem tudtam mit tenni, ha busz, akkor busz. Úgyhogy átmentem Hikkaduwába. Még mindig nem szívesen buszozom itt. Őrültek ezek a busz sofőrök. Amikor le kellett szállnom, nem állt meg csak egy kicsit lassított és rám szóltak, hogy ugorjak gyorsan le, mert mások is le akarnak ugrani és van, aki meg fel szeretne ugrani. Persze azoknak először loholniuk kell a busz után/mellett.

Buszozásom után nekiláttam munkámnak. Nagyon fárasztó volt ebben a melegben. De túléltem. Aztán az utcán pont szembe jött velem az egyik angol srác, akivel összebarátkoztam a Vibrationben. Mondta, hogy menjek vele szörfözni. Én mondtam, hogy okés miért is ne. Felhívtam Mr.P-t, hogy ne várjon rám a kaja miatt. Meghogy lehet, hogy egy kicsit itt maradok ne aggódjon. Mondta, hogy jól teszem, amúgy sincs áram. Először azt hittem, hogy viccel, de kiderül, hogy nem. Már megint nem volt Kahawa-ban áram. Most festettek valami dobozt a villanypóznákon és ezért lekapcsolták az áramot.

Szóval elmentem az angol sráccal. Kiderült, hogy majdnem mindenki ugyanabban a szállodában lakik, akivel  a Vibrationben megismerkedtem. Hansa Surf Hotel a szálloda neve. Azt hittem, hogy végre megtanítanak szörfözni. Van egy portugál csaj akit a Rip Curl szponzorál, meg van egy angol srác aki meg angol bajnok. Meg vagy még 10 másik ember, akik elég jól szörföznek. Gondoltam, hogy profiktól tanulok még ingyen is van, hú de jól járok. Csak azzal nem számoltam, hogy valami genny volt a vízben, egyesek azt mondták, hogy medúzákból származnak, mások azt, hogy valami mikrobák. Szóval ez a genny, ami szabad szemmel nem látható szétcsipkedte a testemet. Meg mindenkiét. Úgy döntöttünk, hogy ma skippeljük a szörfözést. Az egyik srác bent maradt szörfözni egy kicsit. Később találkoztam vele, úgy néz ki az egész teste mintha egy bárányhimlős kisgyerek félmeztelenül belefeküdt volna egy tonna csalánba és aztán gondosan minden kis csípést, kiütést elkapargatott volna. Szóval örülök, hogy nem maradtam bent vele a vízben.

Szomorúságunkban elkezdtünk iszogatni pár sört. Megkérdezték, hogy este nem megyek e velük valami buliba az óceánpartra. Valószínűleg mindenkinek egyértelmű, hogy igent mondtam az ajánlatukra. Úgyhogy hazamentem becseppenteni a szemcseppeket a szemeimbe, enni valami fenségeset (amit természetesen Mr.P készített), élvezni Mr.P csodálatos humorát. Elvoltam még itthon egy kicsit, aztán visszamentem Hikkaduwába (most tuktukkal).

Az este folyamán megismerkedtem még vagy 20 külföldivel. A legtöbbjük angol volt de volt ausztrál, portugál, osztrák, amcsi, svéd, német is. Folytattuk a sörök betermelését, aztán átmentünk az óceánparti partiba. Nem volt rossz. Tábortűzzel meg minden. Pont olyan, mint a filmekben egy óceánparti parti.

Viszont elkezdtem elfáradni, elköszöntem, leléptem. Elindultam hazafele. 20 perc séta után végre találtam egy tuktukot. Totál üres volt az egész város. Szóval találtam egy tuktukot. Sikerült lealkudnom az árát, minden flottul ment. Úgy gondoltam, hogy öt perc és otthon vagyok. Sajnos nem így lett. Egy hat kilométeres távon négyszer állították meg a rendőrök. Éjjel egy és kettő között. Mind a négy más-más papírt kért el a tuktuk sofőrtől. A negyedik után már imádkoztam, hogy ne legyen több rendőr. Szerencsére nem volt.

Amikor hazaértem Mr.P már ébren volt és dolgozott. Én viszont már jól elfáradtam. Belehuppantam baldachinos ágyam biztonságos világába és az igazak álmát aludtam.