Szokás szerint a szomszéd gyerek első vérig tartó ipi apacs ki lesz az elhunyó játékára keltem fel. Tehát nyivákoltak már megint, természetesen hajnalban.

Szerencsére Mr.P gyorsan összedobott nekem egy pompás reggelit, amivel roppantul jól laktam. Két felet lenyelése közt pedig nevethettem frappáns és ellenállhatatlan humorán.

A délelőttöt kahawai otthonunkban töltöttük annak ellenére, hogy vasárnap volt. Delet üthetett az óra, amikor megjelent Ishare, hogy elnézést kérjen azért, hogy tegnap nem tudott velünk jönni, de dolgozni kellett mennie Galle-ba a halpiacra. Mr.P elnézte neki, valamint szólt neki, hogy  ha szeretne, akkor ma velünk jöhet. Ishare (ő a Ludas Matyi) mosolygott, sri lankai módon rángatta ide-oda a fejét és mondta, hogy hari-hari (azt jelenti, hogy oké).

Ishare magával hozott ez meglepetés embert. Kaszumot. Most már kiderült, hogy életben van és csodák csodájára semmi folt nem volt rajta, ami arra utalt volna, hogy agyonverték. Pedig mint az kiderült rendesen kapott az apjától ököllel.

Szóval megvártuk a két srácot aztán elindultunk Unawatuna beachre. Unawatunán meg kellett keresnünk valami orosz lady-t, hogy adjunk neki foglalót egy hikkaduwai szállásra, amit majd Mr.P ismerősei vesznek birtokukba pár héten belül. Miután ezt elintéztük, úgy döntöttünk, hogy nem maradunk Unawatuna Beachen, mert esik az eső. Legalábbis ez volt a kifogás, de ekkor még egy felhő sem volt az égen, de az igaz, hogy Galle-ban esett.

Ma egyébként hivatalosak voltunk egy vacsorára BeeGee szállásán, nagyon szép ősi, buja környezetben. Szóval idejöttünk inkább Unawatuna helyett. Hoztuk magunkkal a két kölyköt is. Ők egyből bevetették magukat a medencébe. Én is bemerészkedtem egy kicsit. Aztán tényleg el kezdett esni az eső.

Jó sokáig elidőztünk a medencében, aztán én magukra hagytam a srácokat és beszélgettem egy kicsit Pöpcsivel, Mr.P-vel meg a többiekkel. Késődélután Pöpcsikcsukimaki elvitte Galle-ba a két srácot, hogy száguldjanak haza egy sűvítő rohadással. Majd visszatért a társaságunkba és elmesélt egy csodálatos történetet.

A történet abból állt, hogy jött tegnap egy német srác Sri Lankára, akit még a Pöpcsi sem ismert. Nagyon jót kacarásztam, meg a többiek is.

A vacsorára nem csak minket hívott meg BeeGee, hanem a galle-i polgármester főtitkárát is.

Majd vártunk és vártunk. Aztán még vártunk egy keveset. Végül újból vártunk, aztán egyszer csak szólt BeeGee bejárónője, hogy „People coming!!” Legalábbis a nagytöbbség így értette. Tehát felkészültünk a nagy bemutatkozási ceremóniára. Aztán kiderült, hogy nem jött senki. Mindenki nézett össze-vissza, hogy milyen „people coming”. Megkérdeztük a bejárónőt és kijavította magát, hogy nem „people coming” hanem „ peacock coming”. És ekkor megláttam két hatalmas sárkányt repülni. A háztetőn landoltak. Két baromi nagy és szép páva volt. Sosem láttam még ily nagy pávákat. Főleg nem repülni és főleg nem háztetőn rohangálni.

A pávás kaland után vártunk egy kicsit. Majd még egy kicsit. Aztán megérkezett egy motor. Legalábbis a hangjából ítélve. Később a látványból és megtudtam állapítani, hogy egy motor jött meg. A motoron meg a titkár és a neje érkezett meg.

Végre megjöttek, mert már kissé éhes volt a brigád. Szóval nekiláttunk a lakomának. Jót ettünk, bár én Mr.P konyháját preferálom, de ezzel sem volt gond. Sikerült jól laknom.

A kaja után, ami nagyon jó hangulatban telt, meg az egész este is, hiszen Mr.P-nek frappáns és ellenállhatatlan humora van, magukra hagytuk Mr.P-t, BeeGee-t , a titkárt és a nejét. Számukra fontos dolgokról beszélgettek. Közben én Pöpcsivel, Ben G-vel és a titokzatos újságíróval társalogtam. Később aztán a többiek is csatlakoztak hozzánk egy rövid ideig, majd elköszönt a titkár és a neje, mert már késő volt és fáradtak voltak. Mi is, úgyhogy pár perccel később mi is elköszöntünk és elindultunk haza.

Hamar hazaértünk és nem voltam teljesen fáradt. Kedvem támadt még megnézni egy filmet.

Nem említettem még, de Sri Lankán a konnektoron három lyuk van. Kettő a szokásos helyen és egy harmadik felette. Ez a három lyuk egy egyenlő oldalú háromszöget tesz ki. A felső lyuk valami biztonsági célból lett kitalálva. Viszont az én konnektorom csak kettő rudacska van, mint ahogy minden konnektoron általában Európában. Na szóval ha elsőre valaki megpróbálja bedugni, az tuti nem fog sikerülni. A biztonsági lyuk miatt nem engedi a konnektor, hogy csatlakoztassa az ember az Európából származó konnektorát. Ilyenkor kell keresni egy ideális méretű tollat és azzal benyomni a biztonsági lukat, közben a másik kézzel bedugni a konnektort a konnektorba. Ezt már rutinszerűen tudom csinálni, mindig van  nálam ideális méretű toll.

De ezen az estén valami baki történt. Bedugtam a tollat a biztonsági lyukba, a laptop konnektorát a konnektorba. És ebben a pillanatban éreztem, hogy valami iszonyúan csíp, zihál a szívem és hátrarepültem legalább másfél métert. Aztán összeraktam a dolgot. Izomból megrázott az áram. El is ment,  de szerencsére csak a biztosíték csapódott le. Azt visszanyomtam a helyére. Újból megpróbáltam remegő kézzel az egészet. Ezen próbálkozásom alkalmával sikerrel jártam. Tehát megtudtam nézni egy hülye film felét, mert végül bealudtam rajta.

Sri Lankán mindennap történik valami velem, de legalább nem unatkozom.