Reggel nagyjából magamtól keltem, persze a szemét szomszédok már megint üvöltöztek. Már tényleg nagyon várom, hogy újra suliba menjenek. Amikor kimásztam a szobámból Mr.P már nagyban társalgott Mr.Gaminivel. Mostanában Mr.Gamini egyre többet van itt, de jó arc.

Miután elment az öreg mi jól bereggeliztünk Mr.P-vel. Megvártuk Pöpcsikicsukimakit és elindultunk Galle-ba.

Galle-i első utunk a tervrajzkészítő szakemberhez vezetett, akinél már jártunk tegnap. Az emberünk ma úgy döntött, hogy nem jön időben dolgozni ( Sri Lankán ez szokás, úgy hiszem). Tehát nem volt ott, zárva volt. Így hát elmentünk a Galle Fort-ba. Ez egy erődítmény, amit még a hollandok hagytak maguk után. Itt felkerestünk egy ingatlanközvetítő irodát, mert már nagyon sürget az idő, hogy találjunk Mr.P barátai számára egy minden igényt kielégítő apartmant.

Itt is kellett egy kicsit várnunk, mert itt sem szerettek nagyon dolgozni. Végül megérkezett az ember és elment Mr.P-vel Unawatunára megnézni egy ingatlant. Közben én egy bolt termékeit vettem fel regiszterbe, a Pöpcsi meg kajált. Miután végeztem a bolttal megkerestem Pöpcsit. Nem sokkal később Mr.P is visszatért.

Volt még pár ház Galle-ban, amit meg akartunk nézni, tehát elmentünk megnézni őket. Mindegyik fullextrás volt, nagyon jól felszerelt, szép, nagy házak. Csak mindig volt valami gond vele. Az egyik például a vonatállomás mellett volt, nagyon koszos környéken. A másik meg a világ végén, szintén koszos és zajos környéken.

Meguntuk a sok háznézegetést és elmentünk egy étterembe. All you can eat volt nagyjából 300 forintért egy nagyon tiszta és szép étteremben. Teljesen meg voltunk lepődve. Jól laktunk olcsóért.

Nem időzhettünk nagyon sokkal tovább, mert Pöpcsivel hivatalosak voltunk Nocsi szülinapi bulijára. Tehát siettünk vissza Kahawaba.

Útközben megtudtuk, hogy meghalt egy hikkaduwai sofőr és egy német turista meg három másik sri lankai ember. A baleset nem messze történt egy kedvelt éttermünktől. A muszlimoktól nem messze volt, ahol először ettem kézzel. Mint később kiderült a sofőr ittas volt és nem tartotta a kanyarban a sávját és frontálisan összeütközött egy süvítő rohadással. A német turista épp Colomboba tartott a reptérre, ez volt az utolsó napja Sri Lankán, és az életben is. A másik három ember, akik meghaltak a buszon utaztak. Nem véletlenül félek én az utakon. Teljesen hülyék ezek az emberek. Egy ilyen vezetési stílus, vagy kultúra mellett még részegen elvállalni egy fuvart… szerencsére Pöpcsi ilyen szempontból nagyon komoly ember. Valamint Sri Lanka legjobb sofőrje. Egész úton csörgött a mobilja, hogy él-e még és ,hogy minden rendben van-e.

A telefoncsörgésekkel teli haza vezető utunk végeztével gyorsan összepakoltam a cuccaimat és átmentünk a wakeboardcamp-be a lagúnához. Összesen tízen lehettünk. Volt pár német, pár szingaléz, egy ausztrál és jómagam a magyar-francia kettős állampolgár.

Elfogyott pár üveg sör meg arrack. Aztán felkaptuk a deszkákat, bepattantunk a motorcsónakba és zúztunk ki a lagúnán.

Először egy német srác mini-vizisízet. Olyan, mint a vízisí, csak rövidebbek a lécek. Tegnap kezdte el tanulni, ma már ugratgatott és nagyon ügyes volt. Őt egy szingaléz pasi követte, aki Nocsinak segít be a wakeboarscamp-ben. Ő már rég óta, körülbelül négy éve csinálja. Jó nagyokat ugratott, ő is ügyes volt. Utána következtem én. Ere is elsőre felálltam, csak fordított alapállásban és végig azon gondolkoztam, hogy át kéne fordítanom a lábamat. Egy ideálisnak tűnő hullámon megpróbáltam felugrani és átfordítani a lábaimat. Sikerült, csak utána egy jó nagyot estem. Utána még próbálkoztam párszor, jól ment, csak nagyon elfáradtam a végére. Engem egy másik szingaléz ember, Sampath követett. Ő körülbelül 1 hónapja kezdte el gyakorolni, ő is ügyesen csinálta. Majd Pöpcsi következett, aki szerencsére ivott annyit, hogy végre kipróbálja, mert eddig mindig csak nézte. Sosem volt kedve. Vicces volt a látvány, a deszka akkora volt, mint ő. Alig bírta kiemelni a vízből. Aztán elindultunk és mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne, simán felállt rá. Nagyon ügyes volt, azóta kérdezgeti tőlem, hogy mikor megyünk újra. Végül a sztár következett, a szülinapos Nocsi. Nagyon jól tolta, megslide-olta a hullámokat, hátrafordulva jött, hatalmasakat ugrott és gyönyörűeket szaltózott. Szép látvány volt, nagyon nagy kedvet kaptam, hogy én is megtanuljam ezeket a trükköket.

Sajnos vissza kellett térjünk a partra, mert már besötétedett. Még ittunk, ettünk, beszélgettünk. Megismerkedtem azzal a német emberrel, akiről még vasárnap mesélte a Pöpcsi a hihetetlenül izgalmas történetet. A srácnak meg kell, hogy szerezzem a pólóját valahonnan. Nagyon frankó volt. Egy Lego Darth Vader volt rajta. Ha valaki tud ilyet szerezni nekem, akkor annak várom a jelentkezését.

Már 11 lehetett este, amikor mindenki kidőlt végérvényesen. Úgy döntöttem hazamegyek. Egyébként sem maradt már senki.

Amikor hazaértem Mr.P már dolgozott. Természetesen ma sem maradt el Mr.P frappáns és ellenállhatatlan humora. Meg reggel a konyhaművészetét is megkecsegtette.

Nagyon fáradt voltam már, ezért felkutattam a szobámat, belehuppantam fekhelyembe és az igazak álmát aludtam.