Egy hosszú, elhajlós, iszogatós éjszaka után megpróbáltam kialudni, kipihenni magamat, de hála a szomszéd kölykök reggel hat órakor kezdődő zajongásának az, hogy kipihenjem magam, csak egy kísérlet lett. A fejem is nagyon fájt.
Az isteni reggeli viszont nem maradt el. Köszönettel tartozom Mr.P-nek. Köszönöm. Viszont még a csodálatos reggeli és Mr.P kiváló humora sem volt képes elég életenergiát pofozni belém. Picit kóvályogtam még itthon.
De ma is várt rám a munka, indulnom kellett. Amikor az utcán sétáltam valószínűleg úgy nézhettem, ki mint egy élőholt, de legjobb tudomásom szerint életben voltam. Viszont képtelen voltam buszozni, mert a busz nem áll meg csak lassít és nem akartam rohanni mellette és felugorni, s a leszállást nem is említem, tuti nagyon nagyot borultam volna. Ezért az oly szeretett tuktukot választottam. Egyébként is imádok tuktukozni. Már tapasztalt tuktukozónak gondolom magam, főleg az árak lealkudásában.
Végre átértem Hikkaduwába. Kezdtem jobban érezni magam, bár a nap már reggel nagyon tűzött. Vettem egy üveg jó hideg vizet. Életmentő volt.
Nekiláttam a munkának. Jól haladtam vele. De el is fáradtam a végére. Majdnem az összes árus rágcsál itt valami levelet. Egy fajta kábítószer. Undorító, ahogy utána vérzik a szájuk, de kellő nem oda figyeléssel felül lehet emelkedni ezen a problémán. Azon viszont nem, hogy képtelenek válaszolni mert elkábultak. Ezért néha nem megy mindig zökkenő mentesen a munka.
Amikorra befejeztem a munkát már nagyon vonzott az óceán. Hallottam hogy szólítgat: Máté!!! Víííííz!! Csobbanj!!. Igazából csak a hullámokat hallottam, de valahogy így érteleztem félre. Nem is hezitáltam nagyon sokáig, rohantam a partra.
Nagyon jó elvoltam, olvasgattam, fürödgettem. Aztán gondoltam egyet és elindultam haza.
Amikor hazaértem Mr.P megint valami fenségeset főzött. És egy kis meglepetéssel várt: végre megtanított jeget csinálni. Nem is értem eddig miét nem tudtam, hisz olyan egyszerű. Raksz vizet a jégkocka csinálóba. Berakod a mélyhűtőbe. Megvárod míg megfagy. Megfordítod a jégkocka csinálót. Kipotyogtatod a jégkockákat a jégkocka tartóba. Kis kacsóddal belenyúlsz és kiveszed az általad szükségesnek tartott jégkocka mennyiséget. Belerakod a pohárba. Élvezed hűsítő hatását. Remélem, hogy ezt a tudásomat sokak elsajátítják. Sok gyakorlás után már a világ legegyszerűbb dolgának fog tűnni.
A Mr.P kis meglepetése után ki szerettem volna menni a verandára megnézni, hogy van konnektor. Csak egy kis bökkenő akadt. Amikor kinyitottam az ajtót egy kb. két méter hosszú kígyó csúszott el előttem. Becsaptam az ajtót és kiáltottam, hogy kígyóóóóóóóóóó!
Nagyon félek a kígyóktól, de ez a félelem, vagy rettegés kíváncsivá tett. Elkezdtem követni. Persze a házból, az ablakokon keresztül. Hát nem vagyok én hülye.
Szobáról szobára rohangáltam, közbe a kígyó körbe-körbe csúszkált az udvaron. Be akart mászni a csatorna ereszbe. Ekkor rásziszegtem, hogy ne mássz oda, kérlek. Nem hiszem, hogy megértett, mert nem jött ki, hanem csúszott-mászott tovább az ereszbe. Más ötletem nem támadt, mint elkezdeni nyomkodni a sziszegős szappanomat. Ez lehet, hogy felkeltette az érdeklődését, de az is lehet, hogy a dezodorokba valami kígyó-tolmácsoló gépet szerelnek. Mindenesetre a kígyó kimászott az ereszből. Aztán holttérbe került és nem tudtam követni. Fogalmam sem volt, hogy hova tűnt. Talán átment a szomszédba, végre eltűnt elment innen, gondoltam magamban. Közben belepréseltem magam az egyik ablak szúnyoghálójába, hogy minél jobban lássak. Ez egy jó nagy ablak, olyan 25 centivel a padló felett kezdődik és fél méterrel az a plafon alatt feleződik be. Természetes ki volt nyitva az ablak. Szóval jó belepréseltem magam a szúnyoghálóba. Sehol sem láttam a kígyót. Aztán lepillantottam a lábamhoz. Megláttam a kígyó fejét a lábamtól maximum 3 centiméternyi távolságra. Semmi sem volt köztünk egy vékonyka szúnyogháló. Hú de beszartam. Még mindig kiráz a hideg. De legalább előkerült az a nyavalyás kígyó. Láttuk, ahogy átmegy a szomszédba, ahol a hülye kisgyerek, aki sosem hagy aludni épp az udvaron játszott. Mr.P-vel erőt vettünk magunkon és halált megvető bátorsággal kinyitottuk az ajtót és kiléptünk rajta. Megindultunk a szomszédok felé. Kiabáltunk, hogy kígyó!!kígyó!! A kisgyerek anyukája odajött bólogatott és mutatta, hogy ott van a kis gyerektől 1 méterre és mosolygott. Kicsit nevetségesnek éreztem magam. Később kderült, hogy nem mérges kígyó volt, szóval no para, ha megmar. De azért nem nagyon szeretném, hogy megmarjon.
Kis kalandunk után újabb hatalmas blog elmaradás megírásába kezdtem. Megtettem a tőlem telhetőt, aztán lefeküdtem aludni. Holnap megint megyünk Colomboba, újabb miniszterrel kell találkozzunk. Jobban teszem, ha végre kipihenem magam. Szóval csicsika.
