Tisztelt olvasóközönségem!
Elnézést kell kérnem, mert nem írtam már vagy két hete semmi bejegyzést. Szóval bocsi. Most megpróbálom bepótolni, ezért úgy döntöttem, hogy az ünnepek időszaktól egészen mostanáig (jan 6.) most leírom egybe.
Legutóbbi bejegyzésembe leírtam, hogy K/ZS megérkezett. A tíz nap alatt szegénynek körülbelül 50 neve lett, mert azt, hogy Zsombor csak a különleges képességekkel bíró emberek tudták szájukra venni. Mr.P alapból azt a nevet tanította a Pöpcsinek, hogy Szombatnak hívja K/ZS-t. Szóval Mr.P, Pöpcsi Szombatnak hívta. A leggyakoribb nevek, amiket kapott a külföldiektől azok a SeanPaul (sonpól), a Jumbo (dzsambo)és a Jean-Claude (zsanklód) nevek voltak, de volt, aki Sampónak hívta, volt aki Sampath-nak. Szóval vicces volt, ahogy hatszáz névre hallgatott.
Szombattal sok mindent csináltunk, napközben elmentünk rohadni a Coral Garden Hotelbe, vagy Unawatunára, vagy a hajnalig húzódó éjszakák után sokáig aludtunk.
December 24-én a kedves Pöpcsikicsukimaki meghívott minket hármunkat, plusz négy másik magyart, akik 23-én érkeztek. Nagyon finom kaját készített nekünk, nagyon sokat. Most nem kezdem el sorolni, mert nagyon sok mindent csinált. Az estét Szombattal az angolok társaságában folytattuk, mert meghívtak minket vacsorázni, de mivel nagyon sokat ettünk, ezért nem volt több hely a bendőnkben, hogy együnk velük is. Szóval csak ittunk velük. Mindenkit megszeretnék nyugtatni, hogy Szombat ízvilágát is elvarázsolta az Arrack.
Szentestén nagy sikert aratott a Rudolfos zenélő-villogó nyakkendő, amit a nagymamám küldött Karácsonyra. Mindenkit elvarázsoltam vele, de valószínűleg kivételes személyiségem is besegített a nagytömeg elvarázslásában.
Másnap viszonylag korán keltünk nem emlékszem pontosan, hogy délelőtt mit csináltunk, de arra igen, hogy délután voltunk wakeboardozni. Vittem a Nochi-nak egy rúd magyar szalámit, azóta is mindig megköszöni, hogyha találkozunk. A wakeboard vicces és nagyszerű volt, Szombat is nagyon élvezte.
A wakeboardozás előtt voltunk a dán gyereknél, aki felfedezte a szemem súlyos betegségét egy egyszerű pillantással. Max-nek hívom, de azt hiszem Mess, vagy valami ilyesmi az eredeti neve. A lényeg, hogy a Max-re hallgat. A srác őrült. Pókos berkekben valószínüleg Zidane-nak számít. Több pókfajt is felfedezett már, több mint 200szor csípte meg mérges pók. A lakásán kék,sárga,zöld óriáspókok voltak. Tényleg szépek, de maradjanak csak a terráriumban. Egyébként a Pöpcsi mesélte, hogy látta már, ahogy a Max odamegy egy kobrához és csakúgy elkapja a fejét. Ekkor biztos voltam benne, hogy az ember nem normális. De Szombat tátott szájjal hallgatta a történeteit, amin én csak viszolyogni tudtam. Később megtudtam, hogy Szombat is tart otthon kígyót, meg hülye pókokat. Aztán ez a két ember megbeszélte, hogy márciusban elmennek pókvadászni. Egy biztos, én nem tartok velük.
Majdnem minden este kimozdultunk, talán két estét töltöttünk csak otthon. Az egyik kimozdulós este alkalmával, ha jól emlékszem péntek lehetett, nem volt áram Hikkaduwa-ban. A Funky De Bar nevű helyen voltunk. Csodálatos módszerrel oldották meg a muzsika pótlását. Rendeltek egy tuktukot és abból nyomatták a zenét. Elneveztük Dj Tuktuk-nak a rítust.
Az egyik este, amikor itthon maradtunk, rendeztünk egy monopoly éjt. Mr.P volt a bankos, Szombat, Tamás(Mr.P dec.23-án érkezett ismerőse, akik Hikkaduwa-n laknak), Dinuka de Silva ( a tuktuk miniszter Mr.Gamini fia) és én voltunk a játékosok. A játékot természetesen én nyertem, bár a végén nagy csatát vívtam Dinukával.
Egyébként még régebben vettem egy Star Wars Saga edition monopoly-t és ezt később sikerült felavatni. Szombattal sokat játszottunk, általában én nyertem, mert egy rohadt mázlista vagyok, de egyszer sikerült megaláznia engem. Viszont ez a fajta monopoly sokkal jobb, mint a klasszikus, mert meg lehet venni a HALÁL CSILLAGOT, lehetsz YODA-val és különböző módon fel lehet használni az ERŐT. Szombatnak annyira megtetszett, hogy ő is vett egyet. Nagyjából 1500 Ft-ba került.
Amíg mi szórakozgattunk, meg elvoltunk Mr.P nem hagyott alább a munkával, kétszer is arra keltem például, hogy elment hajnalban Colomboba klímás busszal és 11-12 körül már vissza is jött.
Mr.P szombatnak is megkecsegtette frappáns és ellenállhatatlan humorát, meg a főzési zsenialitásából is megmutatott ezt-azt, de amíg itt volt a Szombat, gyakran jártunk étterembe, hogy megkóstolhasson mindenféle helyi ínyencséget. Evett például cápát, amit én is ettem csak azért, hogy elmondhassam, hogy ettem már cápát. Továbbá evett mindenféle hülye tengeri herkentyűt, meg egyszer az egyik jól sikerült éjszaka folyamán egy élő rákot is megkóstolt. Mindenkit megnyugtatok, hogy semmi baja nem lett a Szombatnak, csak a rák vesztette el a fél testét, de aztán nagy boldogan tovább ment valahova. Szombat nagy kívánsága volt, hogy ehessen Jumbo Prawns-t, az ilyen nagyon nagy rák. Az éttermes forma mindennap azt mondta, hogy majd holnap érkezik, ma nincs, mert rossz volt a kapás. Kezdtük azt hinni, hogy a Jumbo Prawns csak egy legenda. Aztán elmentük egy Delfin nevű étterembe (magyar turisták tanácsára), ahol sikerült Jumbo Prawns-t ennie. Számomra olyan érzés volt látni, hogy a Jumbo Prawns tényleg létezik, mint amikor kis koromban egy szemeteszsákra ami lógott egy dróton azt hittem, hogy a Jézuska. Csodálatos volt, nem akartam hinni a szememnek, ahogy néztem Szombat sem akarta elhinni, úgyhogy gyorsan eltűntette a gyomrába.
Már említettem, hogy gyakran mentünk a Coral Garden Hotelbe. Itt összeismerkedtünk egy kedves magyar családdal. Papa, mama és négy gyerek. A legidősebbik gyerek egy 17 éves srác, Tomi névre hallgat. Vele Szombattal, meg még pár idegen gyerekkel kiálltunk vízilabdázni pár Ausztráliában élő sri lankai óriás ellen. Maga e meccs nagyon furcsa volt. Leért a lábunk, mindenki sétált. A kapuk nem egymással szemben voltak, hanem 3-4 méterrel elcsúsztatva egymástól. A szabályokat az ellenfél közül senki sem tudta. Erre jó példa, hogy a meccs után az egyik megkérdezte tőlem, hogy egyébként mennyit lehet sétálni a labdával a vízben. Nagyot röhögtem magamban, de az arcomra csak egy kis mosoly ült ki és annyit feleltem, hogy a vízilabdában nem ér le a lábad. A srác elképedt és nem kérdezett többet.
Az egyik reggel Mr.P felhívott, hogy nincs-e kedvünk vele és Tamásékkal tartani egy vízi szafarira egy lagúnán. Mondtam, hogy simán. Szóval elmentünk erre a kis túrára. Egy motorral felszerelt ladikkal zúztunk a lagúna felszínén hatalmas varánuszok társaságában. Meglepően nyugodtak voltak, pedig a ladikkal már majdnem elütöttük őket. Jól néztek ki nagyon. Az út során láttunk egy aranyos kis kék madarat. Angolul kingfisher-nek hívják, ha jól tudom magyarul jégmadár a neve. Nem kedvelem nagyon a madarakat, de ez tényleg frankó volt. Aztán megálltunk egy mólónál, ahol egy majmot tettek a fejemre. Olyan puha volt, mint egy plüss állat. Szerencsére nem lettem tetves, vagy legalábbis most még nem érzem. Mindenesetre élveztem, ahogy egy majom zabál valami kekszet a fejemen. Innen tovább haladtunk egy szigetre, megjegyzendő, hogy nagyon sok sziget van ezen a lagúnán és mi csak párat láttunk belőlük. Az első sziget becses neve a Fahéj-sziget (Cinnamon island), mert egy fahéj készítő jó ember él itt a családjával. Most látta, hogy készítik a fahéjat. Érdekes, majd ha otthon leszek, akkor mutatok videókat meg képeket az érdeklődők számára. Aztán itt vettünk pár apróságot, ilyen fahéj dolgokat. Vettem egy üvegcse fahéj olajt, mert állítólag az jó a fejfájásra. Valamelyik nap azt hittem meghalok annyira fájt a fejem, ezért kipróbáltam a híres fahéj olajt. Két másodperc alatt elmúlt a fejfájásom, csak annyi gond volt, hogy az olaj nagyon csípte a bőrömet. Egyébként Mr.P úgy gondolja, hogy nekem mindennapra van egy testi szenzációm, állandóan fájlalom valamimet. Nade visszatérek a szafarihoz. Szóval a Fahéj-szigetről tovább mentünk a Kígyó-szigetre, de itt nem kötöttünk ki. Ha találnak egy kígyót, akkor idehozzák. Sajnos nagyon dzsumbuj, meg dzsungel a sziget, úgyhogy nem nagyon láttunk kígyókat. A következő sziget egy buddhista sziget volt. Itt egy öreg pap él pár kispappal. A kispapok segítettek nekünk előhívogatni óriás mókusokat. Nagyon jó volt, ahogy csak farkukkal lógtak a fáról és próbálták elkapni a kekszeket, amiket nekik dobáltunk. Itt is eltöltöttünk pár tíz percet, aztán elindultunk visszafele. Visszafele jódarabon én vezettem. Mondjuk nekem nem ment a lábbal vezetés. A helyi emberke amikor unatkozott, akkor lefeküdt és a lábával vezetett.
Szóval volt jó pár programunk, sok emberrel barátkoztunk. Karácsonykor lehettünk a legtöbben, amikor az angolok meghívtak, mert utána elmentünk a Funky De Bar-ba és szerintem 30-40 –en simán voltunk. Vicces volt, amikor lejött fiveM a Funky de Bar-ba. Meglátott és elkezdett ölelgetni. Az összes sri lankai tárt szemekkel bámult rám, mint boci, hogy én ölelkezem a maffia főnökkel. Megint megkérdezte, hogy lennék-e a bodyguard-ja, de kitartotta a nemleges válasznál.
31-én elmentünk Mr.P, Szombat, Tamás, Pöpcsikicsukimaki, Dinuka és én Negomboba, meg Colomboba. Nagyon úgy néz ki, hogy átköltözünk Negomboba, mert Mr.P szeretne egy kis környezetváltást, meg közel lenni Colombo-hoz. Szóval néztünk pár kiadó házat. Hát van egy pár, ráadásul nem rosszak, nem drágán. Majd meglátjuk mi lesz. Negombo után elvittük Tamást a reptérre, mert hazautazott. Aztán felugrottunk még Mr.Gamini ezer négyzetméteres lépcsőház szerű kastélyába, majd siettünk vissza Kahawa-ba, hogy meg tudjuk ünnepelni a Szilvesztert és időben el tudjunk készülni.
A Szilveszter nagyon jól telt, nagyon sokan voltunk, de mindenki jól érezte magát. Eseménydús éjszaka volt. Ha így alakul az egész évem, akkor nem panaszkodhatok. De lencsét nem ettem. Sőt pezsgőt sem ittam, csak minden mást.
Aztán másnap Szombatnak haza kellett mennie, de úgy tudom, hogy mindent megtesz azért, hogy vissza tudjon jönni. Egyébként tökre örülnék neki, meg jó lenne, ha valaki ki jönne március 20-tól, mert akkor egyedül vagyok itt nagyjából 2-3 hétig és azt se én, se Mr.P nem szeretné. Várom a jelentkezők sokaságát.
Szombatot felkísértem Colombo-ig, ott aztán el kellett köszönnöm tőle, mert a Pöpcsinek tovább kellett mennie Negomboba, úgyhogy nem tudtam volna hazajutni. Colomboban elmentem a Majestic City-be mert venni kellet valamit, de valamiért minden zárva volt, úgyhogy ez nem sikerült. Átsétáltam az út túloldalára, hogy felüljek egy klímás buszra. Hát ez sem volt egy gyerekjáték.
Először rám sem hederítettek, pedig ott integettem, mint egy őrült. Aztán a következő busz megállt tőlem egy 100 méterre, mintha rám várna. Sprinteltem, mint Ushain Bolt, a technikám is tökéletes volt ( szerintem 9.65 alatt lefutottam a 100métert), de a szemét busz elment az orrom elől. A következő busz lelassított és megkérdezte, hogy merre mennék. Én mondtam, hogy Kahawa, és a helyett, hogy felszedett volna, csak bemutatott a kaller és elszáguldott. Közben járókelők tömkelege záporozott meg. Az egyik megkérdezte, hogy hova megyek, mondtam, hogy Kahawa, Hikkaduwa. Erre mondta, hogy áhh, ne menjek oda, menjek Puttalamba, az jó hely. Mondtam, hogy délen lakom, muszáj hazamenjek, erre mondta, hogy Puttalam nagyon jó menjek mindenképpen oda. Mondtam hogy nem tudok, meg nem is szeretnék, de majd valamikor biztos elmegyek oda is. Erre rám nézett, legyintett egyet, megfordult és faképnél hagyott. Aztán egy másik ember talált meg. Mondta, hogy tengerész volt és hogy Magyarországot körül mindenhol volt, csak Magyarországon nem, de vannak ismerősei, akik ott élnek. Én csodálkozva bámultam rá, aztán elkezdte sorolni, hogy hol is volt. Mondta, hogy Oroszország, Dánia, Hollandia, Franciaország, Olaszország, Bulgária. Rámosolyogtam és mondtam neki, hogy hú ő aztán tényleg mindenhol volt Magyarország körül. Aztán mondta, felnézett az égre, mondta, hogy mindjárt jön a busz és elment. Ami durva, hogy tényleg jött a busz, fogalmam sincs, hogy honnan tudta. De ez sem akart felvenni, mert tele volt. Aztán egy helyi fiatal megsajnált és mondta, hogy segít buszt szerezni. A következő buszt leintettük, meg is állt. Felszedett. Nagyon boldog voltam. Beültem leghátra, abban a reményben, hogy senki sem ül mellém. Sajnos nem így történt. Beült mellém egy testesebb úr. Nagyjából 10 perc után elaludt és úgy gondolta, hogy a vállam az tökéletes párna neki, hiába lökdöstem le róla a fejét. Annyira kényelmesnek találta, hogy rám nedvedzett. Roppantul örültem neki mondhatom. A jobb vállam tiszta nyál és fej volt. Aztán sunyiban belekentem a nyálát a pólójába. Nem kelt fel rá. Lelöktem a fejét, erre felpislantott, visszahajtotta a fejét a vállamra. Aztán egy hirtelen, kicsit erős mozdulattal felrántottam a vállamat. Erre felkelt, bámészkodott össze-vissza, megrázta a fejét, hátradőlt a székben és ne aludt többet. A buszozás egyébként rendben volt, annak ellenére, hogy most tényleg fénysebességgel haladtunk és a busz úgy mozgott, mint egy kígyó.
A 2010-es év első hetében leginkább kipihentem a fáradalmaimat és dolgoztam. Egy tanulmányt írok, a tárgya titkos.
De valamelyik nap, megint elvittük a HELP Village ifjait a Sunils-ba. Jól érezték magukat, focizgattunk egy kicsit a tengerparton. Labdázgattunk a vízben. Blablablublu
Január 4-én megint elmentünk Negomboba házat nézni. Már jó sokat találtunk, meg össze ismerkedtünk egy Brian nevű angol ingatlanközvetítővel. A csengő hangja az allways look on the bright side of the life fü-fü füfüfüfü nóta a Brian élete című csodálatos filmből. Nagyon benne maradt a fülemben a muzsika, mert állandóan csörgött a telefonja. Brian jó házakat mutatott és megígérte, hogy küld majd még több házról képeket, amiket most nem tudtunk megnézni. Ma hetedike van és még mindig nem kaptuk meg a képeket.
Negombo után Colomboba mentünk. Mr.P először elment az ügyvédi irodába én addig árakat néztem és jegyzeteltem fel, hogy mit mennyiért adnak egy áruházban, mert fontos tudnunk. Utána elmentünk egy kórházba megnézetni a szememet. Elvileg havonta kellene megnézetnem, de mielőtt kijöttem voltam dokinál, szóval úgy éreztem nem nagy gond, ha eltolom kicsit kontroll időpontját. A kórház százezerszer jobb állapotú volt, mint az otthon megszokott. Csak itt is látszott, hogy a Sri Lankaiak őrültek. Csak az adminisztrátorok viseltek fehér, orvosi köpenyt. Az ápolónők és nővérek népviseletben voltak. Az orvosok meg sima utcai ruhában. Miközben vártunk a dokira láttunk egy csodát. Az egyik ápolónő odament egy tolószékben ülőnőhöz, megérintette és a nő felállt, járni tudott. Meg láttunk egy csodálatosan csúnya nőt. Aztán végre behívtak minket. Ez az orvos is sima utcaruhát viselt, a kihangosító lógott ki a füléből. De újszerű technikával megmérte a szemnyomásomat, mondta, hogy minden rendben, de márciusban menjek vissza látótér vizsgálatra. Nagyon megnyugodtam, mert fogalmam sem volt, hogy a klíma váltás milyen befolyással bír csudaszép szemeimre.
Innen átmentünk az Allianz colombo-i irodájába. Kész kaland volt megtalálni. Itt találkoztunk egy gyönyörű helyi nővel, akinek még az angol tudása is csodálatos volt. Mr.P-vel megbeszéltük, hogy az Allianzba gyakran fogunk ezentúl visszajárni.
Aztán koraeste megindultunk hazafele. Balesetmentes, ámbár őrült visszautunk volt. Otthon még elvoltunk egy picsit. Aztán előbb Mr.P, majd nem sokkal később én is elmentem aludni.
A másnap a munka nevében telt el. Próbáltam, minél többet haladni az anyagommal, de most már úgy érzem, hogy haladok, meglesz. Mr.P is sokat dolgozott. Aztán délután folyamán takarítósat játszottam, majd ennek végeztél kártyáztunk Mr.P-vel. Mostanában sokat kártyázunk. Ebben is csodálatos képességekkel bír. Sok kártyatrükköt is ismer, amik kiborítják az ember agyát, legalábbis az enyémet. Szórakozásunk után átmentem kedves ismerőseimhez Hikkaduwa-ba. Itt is szórakoztam, majd hazagyüttem.
A rákövetkező napon Mr.P ismerősei érkeztek meg. Csaba, Kata és Szofi, aki egy piciny baba. Mr.P elment értük Pöpcsivel a reptérre. Addig én itthon maradtam befejezni a takarítást. Megtettem aztán megettem Mr.P csodálatos főztjét és vártam, hogy megérkezzenek a népek. Várhattam jó sokat, mert dél-fél 1 időpont helyett négykor érkeztek meg, mert késett egy csomó idő a repülőjük szegény embereknek. Aztán végre megérkeztek, beugrottak egy fél percre, felvették a babaágyat, amit végre megtanultam, hogyan kell használni. Aztán átmentünk közösen Unawatunára. Nekik kerestünk sok időn keresztül ingatlant mindenhol. Úgy tűnik, hogy elnyerte a tetszésüket az általunk talált ház, meglátjuk, meddig maradnak benne. Este nem tudom mikor már, de az biztos, hogy sötétben, hazajöttünk. Valamiért megint tiszta kóma voltam, úgyhogy egy minimális időtöltés után lefeküdtem aludni. Aztán a zajokból kiszűrtem, hogy Mr.P is hasonlóképpen tesz.
