Reggel a „tuktuk miniszter” fia jött át hozzánk, hogy velünk töltse el a napját. Sajnos a nevére nem emlékszem pontosan. Úgy hiszem Dinuka volt, de nem vagyok benne biztos. Na szóval megvártuk a srácot, akinek valószínűleg Dinuka volt a neve, aztán a Pöpcsikicsukimakit is és elindultunk Unawatuna Beach felé.

Legfontosabb ok, amiért Unawatunara mentünk az az volt, hogy megnézzünk egy kiadó házat. Továbbra is ingatlan keresőset szeretünk játszani. De legalább látok szép házakat itt is, ott is.

Unawatuna felé mentünk, de még csak épp elhagytuk Hikkaduwát amikor a Pöpcsi meglátott egy ingatlanost mellettünk robogni kétkerekűjén. Leszorítottuk a útról és megkértük, hogy mutasson meg egy házat, ami itt van a közelben az óceánparton. Nem ellenkezett.

A ház amit mutatott nagyszerű volt, csak elmebeteg módon  megépítve. Hatszázezer helyen tudnak bejönni a szúnyogok, nagyon sok nyitott része van. Ez viszont itt Sri Lankán egy fontos és nagy probléma. Nehogy véletlenül berepüljön egy maláriát terjesztő szúnyog, vagy esetleg egy adott időszakaszon belül tizenhét különböző törzsű szúnyog, hogy mindegyik megcsípjen, hogy megkapjam a Dengue-lázat. Szóval ez a ház nem volt a legjobb, annak ellenére, hogy egy monstrum volt az óceánparton.

Galle és Unawatuna között megálltunk egy étkezdénél, ahol már fiveM-mel is voltunk. Samaha, vagy valami ilyesmi a neve. Na itt vártuk be az ingatlanközvetítőt, Franket. Holland, vagy belga ember. De inkább holland. Ő elvitt minket Unawatuna-n egy marha jó házba. Jó helyen van, szép, nagy kertje, egy öreg meleg házaspár lakik a felső szinten. De tényleg úgy összhangban nagyon ott volt. A tengerpart egy picit messze van gyalog, de autóval 2-3 perc. Szóval jó kis házat láttunk.

Úgy döntöttünk, hogy menjünk le a tengerpartra körülnézni, hátha van valami normális apartman, vagy valami hasonló. Körbementünk az egész parton, találgattunk ezt-azt, de egyik sem felelt meg az előírt elvárásoknak. Ezek inkább szálloda szobák voltak.

Ha már ott voltunk a parton, akkor illet megfürdőznünk. Mr.P nagyon sokat dolgozott és már nagyon régen volt az óceánban. Én rendszeres élvezője voltam, de Mr.P már el is felejtette, milyen csodálatos érzés az óceánban lebegni, pláne Unawatuna-n ahol sokkal nyugodtabb a víz. Nem tudom, hogy ez miért van. Mirissa-n például hatalmasak a hullámok, nagyon magasak, csak nem elég hosszúak a szörfözéshez. Az eddigi látottak alapján Hikkaduwa-n lehet a legjobban szörfözni, de állítólag Trincomale (keleti parton egy városka) az igazi szörf paradcsiom, tuti, hogy hatalmas hullámok vannak.

A vízihenyélés után Mr.P meg kívánta lepni édesanyámat azzal, hogy felhívja videóbeszélgetésben és közben engem, meg a tengerpartot mutatja. Megtörtént, édesanyámnak roppantul a tetszett a látvány, meg a tengerpart is.

Utána megindultunk hazafele, amikor Mr.P-nek egy újabb csodálatos ötlete támadt. Itt meg kell jegyeznem, hogy Mr.P-nek frappáns és ellenállhatatlan a humora, pompásan főz és még csodálatos ötletei is szoktak támadni. Visszatérve a mostani csodálatos ötletéhez: felhívtuk ilyen skype-on történő videóbeszélgetésen keresztül édesapámat, hogy megmutassuk neki a ceyloni halálos forgalmat és sajátos vezetési kultúrát, meg az országot, úgy ahogy van. Szóval egy kis ízelítőt tudtunk neki adni Sri Lankáról. Szerintem tetszett neki. Utána egy holland nővel csináltuk meg mindezt, aki majd februárban jön.

A haza út során jól el voltunk ezzel az országmutogatósdival.

Amikor hazaértünk nekiláttam az új munkámnak. Ez is nagyon titkos, mert ha jól sikerül, akkor egy nagy meglepetéssel szolgálhat egy befektető párosnak. Nem szeretném, meg szerintem Mr.P sem, hogy kiderüljön ez a titok. A lényeg, hogy az új munkámat csináltam, ami roppantul elszívta az agyamat. Mr.P látta rajtam és mondta, hogy nyugodtan pihenhetek, illetve pótoljak blogot. Eleget tettem a kérésének. Közben elkezdtem készülődni az esti Vibrationre is.

Megvártam Pöpcsikicsukimakit, aki miután felvett elvitt krikett mecset nézni a barátaihoz. Fogalmam sincs, hogy mik a szabályok, meg mit csinálnak, meg minek kell örülni. Épp Sri Lanka játszott India ellen. Sri Lanka vezetett ennyit sikerült megtudjak. Végre kiderítettem, hogy mi az állás, meg, hogy az mit jelent, amikor szólt a Pöpcsi, hogy menjünk. Gondoltam megyünk valahova a partra. De nem így lett. Jött velünk még három ember és átmentünk a Pöpcsikicsukimakiékhoz. Itt is a krikett mecset nézték. De jó – gondoltam - , kezdhetem elölről kideríteni az állást. Továbbra is Sri Lanka vezetett. Már mehetnékem volt, mert a szabályok nem ismeretében nem nagyon tudtam élvezni a mérkőzést. Meg aztán azt sem tudtam, hogy még hány napig tart, mert egy krikett mérkőzés simán eltart három napig is. De nagy örömömre, mondta a Pöpi, hogy mindjárt vége a mecsnek, már csak 10 dobás, vagy ütés. Fogalmam sem volt, hogy mire kellett még várni, de nagyon drukkoltam Sri Lankának. Aztán végre el kezdtek ujjongani, akkor én is nagyon megörültem. Sri Lanka nyert. A mérkőzés véget ért.

Átmentünk egy óceánparti helyre, ahol megkínáltak arrackattack-kal. Itt már mindenkit ismertem, csak helyiek voltak, de jól el voltunk. Majd megindultunk a Vibration felé.

A Vibration a szokásos volt, csak most megünnepeltük az amcsi srác szülinapját. Utána még elvoltunk, elhajlottunk, majd fogtam magam és hazamentem.

Itthon Mr.P már dolgozott. Kicsit beszélgettem vele, majd belerepültem az ágyamba. El kezdtem nézni egy filmet, de az leső perc után elaludtam.