Reggel korán kellett kelni, mert átjött Mr.Gamini megmutatni nekem, hogy hogyan működik a sri lankai padlócsiszolószerkezet. Be kellett kenni valami nagyon bódító, vörös krémmel a padlót. Azt jól elsimítani rajta. Aztán egy leginkább egy porszívóhoz hasonlító kínzó eszközzel végig csiszolgatni a padlót. Konsti/ Zsombor – ezentúl K/ZS – szobáját tisztítottam ki egy kicsit. Sokáig elvoltam vele. A végén úgy érezte magam, mint az alantas személyek, akik hígítót szívnak zacsiból a Bajza utcával szembeni kis alagútban. De mindenki megdicsérte a munkámat.
Valamikor késő délelőtt megérkezett Pöpcsikicsukimaki is. Hozott egy babaágyat és babaülést. Mi kértük tőle, mert akiknek kerestünk eddig ingatlant, nekik van egy kis babájuk é kérték, hogyha tudunk szerezzünk be. Hát egyelőre ezt hozta a Pöpcsi. Kimostuk őket és átmentünk Hikkaduwa-ba.
Hikkaduwab-ban nem maradtunk nagyon sokat. Bevásároltunk mindent, amire szükségünk volt. Voltunk a nagyon büdös piacon is.
Aztán felmerült a kérdés, hogy mit csináljunk. Menjünk haza, vagy maradjunk Hikkaduwa-n. A hazamenetel mellett döntöttünk.
Amikor hazaértünk nyitva volt a kapu, mert megint jött a kertész füvet nyírni. Fűnyíróeszközei egy kis olló és egy kés. Szóval, mint egy fodrász úgy dolgozik. Szépen lenyírja, csak nagyon lassú, úgyhogy hozzá kell szokni, hogy egy idegen állandóan van a kertben. Most azt hiszem kettő, vagy három napig nyírta a füvet.
Mr.Gamini is itt volt. Ő ült a verandán és nézte, hogy a kertész nyírja a füvet. Aztán megkerestük a babaágyat és a babaszéket. Összeszereltük a babaszéket. Ezzel még nem volt gond, de aztán előkerült az ágy. Először is nem nagyon mertem kivenni a tokjából, mert valamiért biztos voltam benne, hogy egy hatalmas kígyó bújt el benne. Persze erre utaló jeleket nem találtam, de biztos voltam benne. Aztán szép lassan kezdtem kihúzni a tokból és kicsike tojásokat találtam benne. Na itt már tényleg remegtem, hogy jön a kígyómama és megesz. Szerencsére nem volt kígyó, csak pár tojás, de mivel nagyon megfontoltan és óvatosan vettem ki a tokból az ágyat, ezért ez a művelet eltartott jó pár percig.
Ezek után megpróbáltuk összerakni. Nagyon sokáig szarakodtunk vele, egyáltalán nem volt kedve állva maradnia az ágynak. Nagyon mérges voltam rá. Aztán valahogy sikerült – másfél óra után – felállítni az ágyat. Most szétszedni nem tudjuk. És kérem senki se nevessen ki, mert senkinek sem sikerült az eddigi nagyon sok próbálkozóból megoldani a problémánkat. Pedig sok próbálkozó volt, mert véletlen nyitva hagytuk a kaput. Ha Sri Lankán nyitva van a kapu, az azt jelenti, hogy oda bárki bemehet. Szóval arra lettem figyelmes, hogy ki-be járkálnak a kertben az ismeretlen emberek. Bejönnek, megnézik, hogy mit csinálunk, aztán elmennek. Így utólag visszagondolva nagyon humorosnak találom. Egyébként Mr.P mesélte, hogy még 3-4 éve, amikor építettek a HELP Village-t, akkor az egyik magyar srác, aki itt lakott kint hagyta a verandán a cigarettáját, a kapu meg nyitva volt. A sri lankaiak úgy gondolták, hogy a cigi nekik van kirakva, így bejöttek, elvettek egy-egy szálat, aztán elmentek.
Na a kis ágyas szenvedésünk után Mr.P munkára parancsolt, mert tényleg nem dolgoztam ma nagyon sokat. Le is ültem dolgozni, pár óra után viszont esze-veszett rosszul voltam, mert még mindig bódult állapotban voltam a reggeli hígító adagtól, meg a konstans 40 foktól. Szóval lefeküdtem a padlóra a ventilátor alá, pont ahogy a Pöpcsi szokta. Mr.P ekkor jött ki a szobájából. Rám nézett és a már jól beváltam, alvás előtti esti arrack fogyasztást javasolta. Egyébként korán kellett lefeküdjünk, mert hajnali 4-re volt kitűzve az indulás holnap reggel. Merthogy ugye holnap jön a K/ZS. Mr.P meg házakat néz Negomboban. Szóval korán kell indulni, hogy időben mindenhova odaérjünk. Édesapám megnyugtatása érdekében még idebiggyesztem, hogy szerencsére nem kevertem össze az arrack-ot a szemcseppel. Nem tudom melyik lett volna kellemetlenebb.
Szóval szemcseppezés és arrackozás után, bevetődtem az ágyamba. Tényleg nem kellett sok idő ahhoz, hogy álomba merüljek. De sajnos éreztem, hogy nem vagyok a legjobban, valószínűleg még mindig a hígító és a nagy meleg hatása alatt voltam. De szerencsére jól aludtam.
Utóirat gyanánt megjegyezném, hogy Mr.P pompásan főz és a humora… hát az valami frappáns és ellenállhatatlan!!!
