Kicsit tovább aludtam a megszokottnál, de a szokásos világháború a szomszédban ma reggel sem maradhatott el. Jó fáradtan keltem fel. Reggeliztünk. Aztán Mr.P mondta, hogy vállaljak duplaműszakot, mert akkor a két szünet között nem nagyon kell majd dolgozzak és sokat lehetek együtt kedves Konsti/Zsombor barátommal, aki jövőhét kedden érkezik meglátogatóba.
Szóval, mivel tudtam, hogy ma egy hosszú és fáradalmas munkanapnak nézek elébe, ezért megpróbáltam minél jobban lakni. Mert ma reggel is pompás reggelit csinált Mr.P. Egyébként meg frappáns és ellenállhatatlan humorral bír.
Az út a megszokott volt. Irány Hikkaduwa. Már tényleg nagyon otthonosan mozgok Hikkaduwában. Már nem csak engem ismernek fel, de én is fel ismerem a helyieket és meg tudom különböztetni őket egymástól, illetve megmondani, hogy ki mit dolgozik, vagy éppenséggel ki mit nem dolgozik.
Épp Hikkaduwa egyik pontjából masíroztam át a másikba. Megláttam egy szingalézt a földön ülni a gyerekével meg egy nagy zsákkal. Aztán elővett a zsákból egy dobozszerű valamit. Ekkor már nagyon közel jártam hozzá. Észrevett engem, rám mosolygott és odatolta felém a dobozt. Nem tudtam mi van benne, úgyhogy közelítettem felé, leginkább csak kíváncsiságból. Kinyitotta a dobozt és egy kobra emelkedett ki belőle. Mint a hülye úgy ugrottam félre, el akartam kezdeni szaladni. Utálom a kígyókat. Főleg a kobrákat, meg az ilyen híres-hírhedt fajtákat.
Már említettem, hogy Sri Lankán olyan, hogy járda nem nagyon létezik. Colomboban van, de máshol eddig nem láttam még. Szóval ez az egész kobrás eset az úttesten történt. Amikor arrébb ugrottam akkor nem máshova, mint az út közepére sikerült megtennem. A közlekedésről meg már jó sokat meséltem. Szóval amikor észrevettem, hogy az út közepén vagyok, akkor vissza kellett ugorjak a kígyó elé, mert ezerrel jött egy busz mögöttem. Már nagyon-nagyon zihált a szívem. Lenéztem a kígyóra, jobbra néztem a buszra és a kettő között el kezdtem futni, rohanni, menekülni. Tuti hülyének néztek, meg kiröhögtek. De nem érdekelt. Menekülnöm kellett az általam két nagyon utált dolog elől és ezt sikerrel megtettem.
Ez az egész esemény maximum, ha 30 másodpercbe telhetett, szóval még történt ez, s amaz a mai nap.
Például egy ékszerésznél voltam, regisztráltam a munkáit, amikor bejött egy turista és vett tőle feketén duty free shopból származó cigit. Ennél az embernél sokáig elidőztem, mert nagyon lelkesen mutogatta munkáit. Csak nem győztem jegyzetelni, fotózni és kérdezni.
Voltam még egy festőnél is, vagyis többnél, de az egyik épp nem dolgozott, a másiknak nem volt kedve velünk üzletelni.
Viszont már írtam, hogy napról napra melegebb van. Ez már nagyon igaz. Egy idő után engedélyt kaptam rá, hogy feladjam a munkámat és lehűsítsem felmelegedett testemet.
Lesétáltam az óceánhoz. Először megkerestem az angol barátaimat. Tom épp szörfözni ment, egy picit vele tartottam én is. Utána egy amerikai sráccal pingpongoztam. Utána sétáltam egy kicsit a parton és megint találkoztam a bungee wakeboard-os emberrel. Jan-nak hívják. Svájci. Találkoztam még egy holland tetováló művésszel, aki már 5 éve lakik itt. Max névre hallgat, róla egy picit bővebben írok majd a 30. napi beszámolómban.
Megint bungee wakeboardoztam, most már jobban ment, mint a múltkor, mert ez tényleg egy nem könnyű sport, jóval nehezebb, mint a wakeboard. Jó elszórakoztunk. Hívtak sokan ma estére is bulettázni, de ma nem volt partihangulatom, vagy inkább simán csak elfáradtam. Megköszöntem minden invitálást és úgy döntöttem, hogy inkább hazamegyek még mielőtt valamelyik bulimeghívásra igent mondanék.
Haza fele még vennem kellett egy kenyeret, mert azt elfelejtettünk a múltkor venni. Kahawaban meg nem árulnak tartós kenyeret. Amit egyébként a hűtőben tárolunk, különben szétrohad a nagy meleg és pára miatt.
Szóval megvettem a kenyeret. Leintettem egy süvítőt, ami persze nem állt meg, csak lassított. Felugrottam rá, lerakott Kahawánál. Innen meg hazasétáltam.
Mr.P nagy boldogan várt rám, nagyon finom ételkülönlegességekkel.
Megvacsiztunk közben sok blogot kellett megírjak, szóval vacsi előtt-után csak irogattam.
Majd elfáradtunk mind a ketten, előbb Mr.P húzta el a csíkot, majd jómagam is így tettem. Alvás.
