Sajnos későn írom le, jó pár nappal később így nem teljesen emlékszem, hogy mit is csináltam pénteken
Felkeltem valamikor. Reggeliztünk Mr.P-vel, aztán mentem a dolgomra Hikaduwába
Szokásos munkámat végeztem nagy lelkesedéssel, de egy idő után lelkesedésemet visszavetette a nagy meleg.
Vittem magammal zenebonát gondolván így majd ki tudom védeni a tuktuk hadsereget. Állandóan kérdezgetnek, hogy akarok-e tuktukozni. Tervem bevált, csak a tuktukos fele kérdezte meg, hogy kívánok-e tuktukozni. A többiek látták, hogy zenét hallgatok, így nem próbálkoztak. Az árusokat is nagyon jól le tudtam így rázni. Egy gond volt csak. Nem hallottam, hogy jönnek a buszok, csak éreztem, hogy egy centire mennek el tőlem.
Miután Hikkaduwában befejeztem minden dolgomat, elmentem fürödni a nagy sós kádban. Itt óceánnak hívják. A vizet valaki épp ideálisnak állította be, így egy kicsit elidőztem benne. Majd elindultam vissza a főútra, hogy hazabuszozzak. Egyből jött ez busz, intettem neki, hogy álljon meg, vagy legalábbis lassítson egy csöppet. De a rohadt sofőr izomból elhúzott mellettem. Gondoltam nem vett észre, van ilyen. Picit sétáltam még. Majd megpróbáltam újra feljutni egy süvítő rohadásra. Megint nem vettek tudomást rólam. Most már picit mérges lettem. Elindultam gyalog haza. Körülbelül másfél órát sétáltam a tűző napon. Jó hülye voltam. Napszúrást szereztem szerintem, mert elég szarul voltam később. De a sétálás jól esett. Sétálni is szeretek. Meg hát spóroltam legalább 10 rúpiát.
A nagy út végeztével biztos voltam benne, hogy szétcseszett a nap. Pihenni szerettem volna, de Mr.p úgy gondolta, hogy nem sétáltam még eleget ma és kitalálta, hogy menjünk át a HELP Village-be, aztán meg menjünk el Kaszumhoz, akit már egy hete nem láttunk. Megint nem volt ott a Kaszum. Valószínűleg a pofonokat heverte ki, mert senki sem láttam egy hétig.
Csodálatos sétálásunk után pihenés gyanánt leültem megírni a soknapos blog elmaradásomat. Mire végeztem ár több, mint biztos volt számomra, hogy tényleg megszúrt a nap. Bevettem egy fejfájcsillt. Ez sem volt túl jó húzás a részemről, mert Vibration este volt. A Vibrationbe meg muszáj arrack attack-ot inni (arrack kólával), különben nagyon csúnyán néznek rád az emberek. Szóval elég kómás állapotba kerültem.
Ezen a pénteki estén most velünk tartottak BenG-ék is. Legjobb tudomásom szerint jól érezték magukat.
Sikerült megismerkednem egy Günther nevű emberrel. Meleg német ember. Nem lettünk a legjobb barátok. Valamiért nem értékeltem, hogy jóképűnek talált, inkább megijedtem. Miután nekem bókolt és nem járt sikerrel, bepróbálkozott Tom-nál az angol srácnál is. A nagyon szép vagy, úgy nézel ki, mint Johnny Depp beszólás után odaszólt nekem a Tom, hogy akár itt is hagyhatnánk az emberkét és menjünk át a Vibrationbe. Ez egyébként a Harbour nevű helyen történt, ezt eddig nem írtam. Később megint betalált minket a Vibrationben, de a Pöpcsi megbántotta az Are you homo, or what kérdésével és végérvényesen ott hagyott minket. Azt meg kell hagyni, hogy Tom tényleg úgy néz ki, mint J.Depp csak szőkében.
A Vibrationben már egyre több az európai, de még mindig sri lankai dominancia uralkodik, annak ellenére, hogy a helyieknek kell belépőt fizetniük.
Miután nem bírtam tovább a kómás-ittas állapotomat, úgy döntöttem, hogy itt az ideje hazamenni. Fogtam egy tuktukot, lealkudtam az árát és hazarobogtam.
Mr.P ilyenkor már ébren szokott lenni és dolgozni, most sem volt másképpen. Beszélgettünk egy kicsit, élménybeszámolót tartottam neki, ő meg megint megmutatta nekem, hogy milyen frappáns és ellenállhatatlan humora van. Aztán lefeküdtem és megpróbáltam jól aludni, de nem ment mert tök szarul voltam a hülye napszúrástól meg a gyógyszer-szesz kombinációtól. Úgyhogy egész este csak forgolódtam. Szegény én.
