Próbáltam kipiheni magamat. Az átlagnál talán tovább tudtam aludni, nem nagyon emlékszem már. Annyit tudok, hogy amikor felkeltem nagyon fincsi reggeli fogadott Mr.P jóvoltából.

Itt már némely iskolában megkezdődött a téli szünet, ezért miután Pöpcsi(kiCsukiMaki) megérkezett, átugrottunk a HELP Village-be pár kölyökért. Meglepetésre az összes srácnak valami dolga volt, kivéve Ludas Matyit, így ő velünk tudott tartani Hikkaduwába.

Ma is a Sunils Hotel szolgáltatásait vettük igénybe. Medence, óceánpart. Előbb medence majd óceán, s ismételten medence. Körülbelül fél órás procedúra volt, aztán magára hagytuk Ludas Matyit a medencében. Mr.P meg én hozzáláttunk a munkához.

Ma is kiültem a szálloda kertjébe a neten keresgéli mindeféle hasznos információt stb. közben időről-időre kénytelen voltam megmártózni a medencében, vagy az óceánban, mert a meleg kezd már kicsit elviselhetetlen lenni fürdőzés nélkül. Nagyon süt a nap. Már tiszta feka-Joe lettem.

Pár óra elteltével visszatértünk Kahawa-ba. Leraktuk a Ludas Matyit, mi meg hazamentünk étkezni valamit. Pompás volt a lakoma. Ezt egy kicsi szieszta követte.

Körülbelül délután három óra lehetett, amikor visszaindultunk Hikkaduwaba. Megint elmentünk Ludas Matyiért, de most Kaszum is jött velünk.

A délután nagy részét azzal töltöttük, hogy játszottunk a két sráccal. Minden hülyeséget. Nekem az tetszett a legjobban, amikor pankrátorosdiba kezdtünk. Én voltam egyedül ők ketten. Ketten együtt talán akkorák, mint én. Azt hiszem 15 év körüliek. Vicces volt. Jót szórakoztunk. Amúgy, jól meglepődtem, amikor a Ludas Matyi el kezdte sorolni a most aktív és híres pankrátorok neveit.

Még a délután folyamán megpróbáltam jóvá tenni a pár napja elkövetett bűnömet és fehérré spriccoltam a srácokat naptejjel. Szemmel láthatóan örültek neki. Meg úgy tűnik, hogy megbocsátottak mindenért.

Szórakozással és mókával teli délutánunk után ( itt muszáj megjegyeznem, hogy Mr.P társaságában minden mókás, mert nem evilági humorral rendelkezik, persze jó értelemben) még itthon tettem-vettem, majd megvártam Pöpcsi(ki-csuki-maki)t. Ma nem volt ott a gitáros gyerek a parton, de később találkoztam vele. Viszont egész sokan ott voltak a múlthétről, akiket már ismertem. Sörözgettünk, utána átmentünk a Vibrationbe.

Itt összetalálkoztam a gitáros sráccal, aki arra kért, hogy amikor hazamegyek majd keressek valami kiadót neki, vagy valahogy tegyem híressé. Hát majd meglátjuk.

Kicsit később megjöttek az őrült angolok. Megint jól szórakoztunk. Az egyik sráccal nagyon rajta vagyunk, hogy megtanuljuk a sri lankai bulizós táncot. Van még pár hónapom megtanulni. Az angol gyerek is itt van február végéig. És már egyre jobban megy.

Egyszer csak észrevettem, hogy már nagyon fáradt vagyok, úgyhogy elköszöntem mindenkitől, beültem egy tuktukba és hazajöttem. Mr.P már ébren volt és dolgozott. Én viszont tök fáradt voltam és lefeküdtem.