Repülőgépről leszállvan retinámon leképződött egy brossúra, miszerint halállal lakol mindaz, akit kábítószer birtoklásán vagy fogyasztásán érnek. Ez volt az első olyan dolog, ami nagyon meghökkentő volt, hiszen ha belegondolok, már fél Magyarországot legyilkolták volna drogfogyasztás vagy -birtoklás miatt, és mindez csak azért volt érdekes mert Mr.P (akihez jöttem és már idestova 4 éve szállingózik Budapest és Kahawa között) indulásom ellőtt említette, hogy 1 gramm marihuánát 20-40 forint közötti árfekvésben árusítanak az óceánparton, de erről majd a 3. nap beszámolójában egy kicsivel bővebb információval szolgálok.

Na, de miután leszálltam (és a már említett feliratot tanulmányoztam) beálltam a sorba, és leadtam az imigrációs papírkát (amivel 30 napra tartózkodhatok itt szóval majd még kell menni vizumkérvényezésre, de úgyis megadják, mert több miniszterrel és a a maffiafőnökkel is jó viszonybn áll kedves főnököm Mr.P, ezáltal engem is szeretnek, vagy legalábbis kedvesen mosolyognak). Ezek után várhattam majdnem egy EGÉSZ órát a  csomagjaimért (erről jut eszembe, hogy aki a közeljövőben az Emirates légitársasággal utazik annak a figyelmébe ajánlom, hogy egy: marha jók a repcsik, tiszta luxus és én csak az economy osztályon utaztam, nagy vágyam, hogy utazhassak az első osztályon, kettő: 32 kg csomagot lehet felvinni a gépre). Mint kiderült, én kaptam meg utoljára a csomagjaimat, de megkaptam őket. Mr.P várt rám a váróteremben, majd elhagytuk Colombo repterét, és amint kiléptem az ajtón úgy megcsapott a hőség és a pára, hogy egy pillanatra megimbolyogtam, de nagyon gyorsan hozzá lehet szokni. Már Dubajban is sok leginkább romákhoz hasonlító srilankait láttam, de Colombo már tele volt velük. Közéjük tartozik Darshana is, ő Mr.P local inpat kedvence, de sofőr néven fut a köztudatban, egyébként mindenes, Mr.P elmondása szerint 40 kiló linkség.

Figyelemreméltó a nyelvérzéke, néha már olyan érzésem van mintha beszélné szent szittya nyelvünket. Erre kiváló példa az öcsi fogja pöcsi csöcsét, pötyi fogja öcsi pöcsét, kemény volt a pötyi csöcse, felállott az öcsi pöcse mondóka, melyett pöpcsik (darshana beceneve/neve) hibátlan akcentussal és magyarsággal tud dudolászni, de az országra jellemző: éhesek vagyunk, enni akarunk, addig addig ordibálunk, míg enni nem kapunk dalocskát gyakrabban énekelgeti. Egyébként ez a srác hihetetlen intelligens, kiválóan beszél angolul és marhajófej, nagyon meg lehet kedvelni pár nap alatt. Ezek után mentünk egy régóta itt élő seggfej, arrogáns, sznob, nagyképű, pökhendi, buta picsához, akinek szívességet teljesítettem (hoztam neki 3 kilónyi édességet és meg sem köszönte). Invitált minket egy reggeliebédre, vmi halat ettünk helyi köretekkel, egész jó volt (persze azóta sokkal jobb kajákat zabáltam). Körbevezetett minket a 3 emeletes, nagyon sok szobás tök zsirály házába, majd megjegyezte, hogy ki az a hülye, aki sri lankán ki akar ülni a teraszra? Van vagy 5 elég nagy terasza, tök jó környéken lakik, de mind1 nem ez háborított fel, itt csak megcsodálkoztam, és konstatáltam, hogy ez tuti hogy nem normális…. Nade, leültünk vele teázni a nappalijában, majd Darshana bejött a szobába miután kint elszívott egy cigit. A nő reakciója (direkt angolul írom, mert ő is így mondta, hogy Darshana megértse) WHAT IS THIS? Emellé egy olyan szörnyülködő fejet vágott, mint amilyet én tettem, amikor Cannavaro felemelte 2006-ban a vb serleget, ezt egy mozdulat követte: hátrahőkölt, ledobta csészéjét az asztalra és széttárta a karjait! HÁLA ISTENNEK Darshana ezt a mozdulatot már nem látta, én pont szembe voltam a nővel… majd Mr.P megpróbálta elmagyarázni neki, hogy ő egészen más viszonyban van Darshanával, olyan mint egy családtag, meghívta már Magyarországra, Mr.P barátnőjét mamának nevezi. miután ezeket mind megosztotta Mr.P a szerencsétlen seggfejjel (továbbiakban sz.s.), aki ebből semmit sem értett, annyit tudott közölni sofőrünkkel, Darshanával, hogy: "If you want, that’s no problem, you can drink a tea – hangsúlyozom - OUTSIDE". Mindketten meghökkentünk ezen és azon gondolkodtunk, hogy elmegyünk a fenébe, de tekintetben, hogy kevés magyar van sri lankán, nem jó velük rossz viszonyban lenni, inkább maradtunk még egy 10 percet. A nő ekkor elkezdett beszélni a HELYIEKRŐL, egy olyan stílusban, mintha rabszolgákról lenne szó. Idézek egy keveset: be kell őket tanítani, hogy hogyan kell takarítani, az embernek újra le kell térdelnie a földre, mert máshogy nem értik… ezek nem jöhetnek be a házba, mert úgyis csak kihasználnak, ezek csak megjátsszák, hogy szeretnek… - még sorolhatnám, de tényleg olyan érzésem volt, mintha rabszolgák lennének. Végre eljöttünk sz.s.-től amikor mondtam Mr.P-nek hogy nem volt egy jó első élmény, mire ő megnyugtatott, hogy ez nagyon jó volt, mert ennél rosszabb élményem nem lesz, valamint arra is felhívta a figyelmemet, hogy most láthattam, hogy milyen körülmények között éltek ezek a szerencsétlen szingalézek 450 év elnyomás alatt. Mondanom sem, kell hogy Darshanát is megviselte ez az egész hercehurca. 24 év alatt még nem bántak így vele, szólt a maffiafőnöknek, hogy valamikor törlesszen :D De komolyan!! idejön ez a nő és azt gondolja hogy övé a világ, mert olyan környezetben él, olyan árak mellett (fodrász kb. 10 ft) hogy így bánhat egy olyan emberrel, akinek az országában él??? Nem is egy hanem az összessel, elmondása szerint ötöt tart otthon. Mind1, remélem többet nem látom és tuti, hogy nem hozok neki (ha jövök esetleg valamikor újra) vagy nem hozatok neki SEMMIT!!

Innen mentünk shoppingolni, voltunk elég sok helyen, másfél óra alatt vettem 8 pólót egy real copy, best copy! tag hauer órát és 2 inget. Mr.P majdnem minden helyen min.1000 rupiát alkudott és azzal játszott, hogy a hitelkártyát, amivel fizetett azt találta és most még épp gyakorolja az aláírást. Elég furcsán néztek ránk, de végül mindig nevettek (rabszolgák!! Nevessenk minden viccen amit európai mond, nem???) Utunk nem máshova, mint az befektetési miniszer rezidenciájába vezetett, ahol Mr.P felvázolta a projektjeit, és kért jó sok időpontot januárra, mert akkor jönnek a befektetők. Minden projektre (amiket titoktartási kötelezettség miatt nem részletezhetek) azt felelte indiai angolsággal hogy that's a good idea. Aztán megkérdezett engem, hogy én mi ügyben gyütem hozzá (mert mindezidáig csendben csücsültem kényelmes kanapéján -3x alliterálok mekkora király vagyok-), válaszolaltam neki, hogy én csak Mr.P-vel vagyok és pont ma érkeztem, de a névjágykártyáját azért még odaadta nekem. Ittunk még egy csésze jóféle ceyloni teát (ami erősebb 10 redbullnál és 10 kávénál) majd folytattunk utunkat. Destination: Kahawa, Southern Province.( Még majdnem karamboloztunk egyet a miniszernél). Tehát megkezdtük utunkat hazafele, ennek már eléggé örültem, mert 3 nap alatt 4 órát sikerült aludjak és mondhatni rohadt fáradt voltam, viszont az időeltolódás miatt még pár órát ki kellett bírjak, mert így a könnyű hozzászokni a 4és fél óra decalage horaire-hez. Kahawa, ahol lakom csupán 90 km Colombotól, a fővárostól. Ezt az utat olyan 4 óra alatt sikerült megtennünk, az útviszonyok és a vezetési technikák miatt. Gyorsan beszúrom ide, hogy 9kor érkeztem meg, és 7kor hagytuk el a fővárost.

Naszóval, kezdetét vette a hazaút. Én sosem féltem még ennyire mint ez alatt a 4 óra alatt, komolyan megállt bennem a fos is, csak hogy Levente barátom szavaival éljek. Egy 2 sávos úton itt totál normális az hogy 3 busz robog egymás mellett közbe előznek 2 tuktukot meg 4 robogót amint minimum 3an ülnek, de Mr.P már látott olyat is hogy egy robogón 7en ültek. Itt minden ki van centizve, csodálom, hogy nem volt semmi karambolunk, de ezt á kell élni, nem tudom szavakba önteni mennyire félelmetes itt a közlekedés. Elég annyi, hogy itt európai sofőr mögé nem ülnék be, de még az Alonso mögé sem. Nagyon beteg. Hazautunk során megálltunk, hogy tömjünk a fejünkbe egy kis harapnivalót. Egy gyorskajáldaszerű helyen ettünk, asszem muszlimoknál, rohadt csípős csirkét vmi srágaborsós körettel. Evőeszközünk nem volt, itt nagyon sok helyen kézzel esznek, de nem volt vele semmi gond, nekem nagyon bejött, meg a kaja is fincsi volt. Lakmározásunk után folytattuk a death race-t, de a negyedik óra félelem után úgy tűnt hogy a fáradtság veszi át az uralmat testem irányítása felett és bealszom, amikor Mr.P szólt, hogy na 5 perc és otthon vagyunk. Amikor megérkeztünk egy összkomfortos 4szobás, bájos kis házacska fogadott, megy egy pohár vodka, egy kicsit beszélgettünk majd 3 nap után végre nyugovóra térhettem.