Sajnos a tegnapi bejegyzésemből (már megint) kihagytam ezt-azt. Elfelejtettem említeni, hogy láttunk egy másik szállodát, ami egy szigeten található. Az egész sziget egy szálloda. Csónakkal lehet átjutni, de ha apály van, akkor át is lehet sétálni. A szállodában szobát csak szerelmes párok vehetnek ki, leginkább nászút alkalmából.
Egy másik fontos megemlíteni való, amit sikerült nem leírnom, a sri lankai horgászok, halászok sajátos halfogási metódusát. Leszúrnak jó hosszú botokat az óceánba, valahogy sikerült találniuk rajta kényelmes pozíciót és már lógatják is a botjukat a vízbe. Önmagában csak érdekes látvány, de amikor legalább 20-30 ilyen horgász van egymás mellett, naplementében, hát az egy igazán pompás képet alkot, nem véletlen, hogy nagyon sokan megállnak lefényképezni, vagy, hogy sok ilyen festményt árusítanak.
Na visszatérve a mai naphoz, megint viszonylag sokáig aludtam. Aztán felkeltem és nem csúnya látvány terült elém, amikor megpillantottam a háttérben végighúzódó rizsföldet, a szálloda kertjét és végül a medencét. Kedvem támadt olvasni.
Délelőttünk gyorsan leperget, aztán pattanhattunk be a kocsiba(BeeGee, Ben G, titokzatos újságíró és jómagam), mert Mr.P már várt minket.
Nem is akárhogyan várt ránk, készített egy csodás ebédet (Mr.P-től már megszoktam, hogy jól főz), amit jól befalatoztunk, mint a sertések.
Mr.P. nem egyedül várt minket. Jelen volt még Pöpcsi és kedvese, akiről már meséltem. Valamiért nekik nem ízlett a rizskóta (rizskoch), valószínűleg nem volt benne elég chili. Jut eszembe, mondtam már, hogy chili függő lettem?
Idővel megérkezett Mr.Gamini is. Valamiről tárgyaltak BeeGee-vel és Mr.P-vel, addig én gondosan és lelkesen elmostam a koszos edényeket, majd arra lettem figyelmes, hogy BeeGee és társasága búcsúzkodik és velük tartott Mr.Gamini is. Közben Pöpcsi haza vitte kedvesét.
Miután visszatért hozzánk Pöpcsi, elmentünk a buddhistákhoz. Vittünk nekik kindertojást, aminek nagyon örültek. Ezek azok a fiatal gyerekek, akikről már egyszer meséltem. Őket avatták fel buddhista papokká ( továbbá is keresünk könyvkiadót, ami kiadná a képeket, erről a felavatásról… a képek önmagukért beszélnek és látni kell őket).
Itt elég sokat maradtunk, beszélgettünk egy picit idősebb, de körülbelül velem egykorú pappal. Körbevezetett minket a szállásukon, megmutatta, hogy milyen körülmények között élnek. Nem szeretnék buddhista pap lenni. Igazából semmilyen pap sem szeretnék lenni.
Nagyon nagy önfegyelmet és koncentrációt tanúsítottam, amikor nem csaptam le egy bogarat a karomon, hanem az utolsó pillanatban sikerült megkímélnem az életét és lesöpörtem a földre. Ezt az egész csatát a bogárral figyelemmel követte az egyik pap és elismerően, szinte megdicsérve engem mosolygott, nézett és bólogatott felém. Ezután éreztem, hogy nem tart egy gyilkosnak. Ennek tudatában roppant boldog voltam.
Buddhista szállóban történő időzésünk után visszatértünk Kahawa-ba. Úgyvolt, hogy BeeGee és kompániája lehet, hogy visszatér. De nem így történt, mert sokáig elidőztek ők is valami hivatalban.
A délután hátralevő részében Mr.P-vel munkálgattunk pár órácskát. Terveket szőttünk, hogy hogyan vegyük át a hatalmat, majd arra lettünk figyelmesek, hogy késői már az óra. Ebből adandóan mindenki ment a dolgára, hogy másnap kellőképp kipihent legyen a poya-dayre.
Sajnos nem sikerült a legjobban aludnom, mert a telihold miatt legalább ezer kutya gyűlt össze az ablakom alatt és órákon át vonyítottak és hangoskodtak. Átéreztem a Nagymező utca és környéke lakói helyzetét.
Muszáj közölnöm, hogy Mr.P meggyógyult (nagyon sokan aggódtak a napokon át tartó, el nem múló köhögése miatt). Már nem köhög. Úgy tűnik, hogy a több mint 25+1 féle gyógyszer meg tette a hatását. Ma még kapott egy köptetőt Mr.Gaminitől, azt szedegette egy kicsit.
Poya-day: telihold-nap, mindennap amikor telihold van, akkor munkaszüneti nap is van Sri Lankán
