Mr.P. még tegnap biztosított afelől, hogy készüljek fel arra, hogy ma már dolgoznom kell, tehát egy kemény nap elé nézek. Izgatott állapot feküdtem le, furdalt a kíváncsiság, hogy miből áll majd a munkaköröm.

Mondhatom, hogy szokásomhoz híven, megint csak 7 óra kor pattant ki a szemem. Mr.P. már egy jó ideje ébren volt, finom reggelivel fogadott. Úgy döntöttem, hogy a napi beszámolókban nem részletezem a srí lankai cuisine-t, majd később egy külön  bejegyzésben ismertetem a helyi ételkülönlegességeket, reményeim szerint pár fénykép kíséretében.

Miután megettük Mr.P. fenséges reggeli lakomáját, vártunk egy keveset kedvenc sofőrünkre, aztán már indultunk is. A közeli városkába, Hikkaduwába mentünk. Itt Darshana barátom körbevezetett az óceánpart egy különleges szakaszán, elmondása szerint itt nagyon ritkán vannak hullámok, majd bemutatott pár ismerősének, akik egyébként búvároktatók és azt mondották, hogy nagyon szívesen elvisznek majd pár különleges helyre. Én válaszul csak annyit mondtam, hogy why not? Erre a „miért ne”  válaszadási formára a srí lankaiaknak van egy sajátos fejmozdulatuk. Átlag (európai?) esetben létezik az igen (fej mozdítása le majd fel, illetve fel és le) és a nem (fej mozdítása jobbról balra, illetve balról jobbra). Na most a „why not” fejmozdulat a következő: vegyünk egy srí lankai fejet, ez a fej el kezd úgy mozogni, mint egy hátsóablaktörlő a gépkocsikon,( segítek, az áll egy helyben marad míg a fejtető balról jobbra, illetve jobbról balra ide-oda ingázik). Először nem értettem, hogy pontosan mit is akar jelenteni, de így pár nap után ( és Mr.P. szakértelmének hála) már tisztában vagyok vele.

Miután körbe néztem ezen a partszakaszon ( eddig nem említettem, de gyönyörű szállodák partszakasza is ez) visszatértünk Mr.P-hez. Főnököm közölte Darshanaval, hogy nyugodtan menjen a dolgára, majd hívjuk, ha kell mert innentől gyalog kell folytassuk az utunkat. Megkezdődött a munka. Sajnos nem nagyon vagyok tisztában azzal, hogy milyen mélységekig részletezhetem a munkámat, úgyhogy maradok a felszínen, de annyit azét elárulok, hogy ez egy Srí Lanka – Európa export-import cég. Az a lényeg, hogy 3-4 órán keresztül tárgyaltunk helyi kiskereskedőkkel. Mindegyiknél sikert arattunk. Sikerült mindegyikkel felvenni a kapcsolatot.

Nem tűnik nagyon fárasztónak, de nagyon sok helyen voltunk és a város egyik végétől a másikig sétáltunk, kimerültünk a végére és hát meg is éheztünk. Betértünk egy étterembe ( erről is írok később). Nagyon jót ettünk, csak annyi gondunk volt, hogy körülbelül másfél órát vártunk a kajákra, holott ez egy gyorsétteremnek számított, de mindegy nagyon finomat ettünk. Itt megismerkedtünk pár franciával, elvileg szerdán jelentkeznek, hogy körbevezessük őket a HELP vilage-ben.

Közben megérkezett Darshana a barátnőjével, aki egy másik kasztba tartozik, feljebb van a ranglétrán, mint Darshana, ezért titkolt a kapcsolatuk. Aranyos lánynak tűnt, orvosnak tanul. Srí lankai szemmel biztosan szép is. A délután további részében ő is velünk tartott. Azt nem tudom, hogy sajnos, vagy szerencsére, de Mr.P-vel részesei lehettünk a helyi udvarlás, bókolás egyfajta folyamatáról. Ez úgy nézett ki, hogy Darshana barátnője, hörgött, morgott, csörgött, turházott(?) és közben szenvedélyesen nézte szíve választottját. Először tényleg azt hittem, hogy le akarja köpni. Azóta gyakran figyelmeztetem kedves főnökömet, aki sajnos megbetegedett és köhög, hogy óvatos köhögjön nehogy a Darshi félreértse.

Miközben ezt a fajta felizgatási módszert tanulmányoztam már meg is érkeztünk Hikkaduwa egyik vezetőjéhez, Mr.M-hez a maffiafőnökhöz. Először nem is vettem észre, mert egy padon ült, egy pálmafa alatt az árnyékban bodyguardjai társaságában. Majd egyszer csak felállt egy szakállas(ritkaság Srí Lankán) hosszú hajú, az átlagnál testesebb, izmosabb forma. Mosolygott rám, átölelt. Mr.P úgy mutatott be neki, hogy azt akarja, hogy Mr.M-nek dolgozzak, mint testtőr, aztán gyorsan tisztáztam, hogy és Mr.P testőre vagyok. Megint egy kicsit megijedtem. Még sosem találkoztam maffiafőnökkel. Eltöltöttünk egy kevés időt nála, bemutatott a családjának, körbevezetett az most épülő monstrum házában, ahol a jetski már ott van a kertben, majd  érzelmes búcsút vettünk egymástól.

Innen utunk visszavezetett Kahawaba. Beköszöntünk a srácoknak a HELP vilage-ben. Itt Mr.P körbevezetett az igazgatóság épületében, utána egy helyi kissrác (fogalmam sincs hány éves) kíséretében szemrevételeztem, egy lakást. Megnéztem, hogy milyen körülmények között élnek. Ha szellőztetnének akár több időt is töltöttem volna egy ilyen lakásban, nagyon komfortos, jól felszerelt.

Már említettem, hogy Mr.P-t itt imádják, úgy nevezik őt, hogy Pólanka (Paul Uncle) és akár hányszor betértünk a faluba, egyből felzendült a Pólanka!Pólanka!

Ezalatt Darshana már elment, hazavitte a barátnőjét, így tehát gyalogbusszal mentünk haza ( kb 2 perc), de tettünk egy kis kitérőt, hogy Mr.P vehessen gyógyszert a torkára. Egy kis tasak valami10 rupiaért, fel kell hígítani vízzel. Szerintem csupán instant sár, legalábbis külsőre leginkább a sárra hajaz a felhígított állapota.

Kis kitérőnk után, hazatértünk nagy házikónkba, majd csörgött a telefon. Darshana volt kíváncsi arra, hogy vele tartanék-e este egy wakeboardcamp-be? Válaszom tömör és rövid volt: hogyne!! Elég gyorsan itt is termett, és ár robogtunk is Hikkaduwába.

Az úton megálltunk tankolni, Darshana annyit tankol, hogy azt már számolni sem tudom. Vettünk 2 üveg, a már említett kókuszpálinkát. Megkóstolása után kijelenthetem, hogy olyan mint a viszki. Egyébként már tudom a nevét is: ARRACK.

A wakeboard tábort két német srác csinálja, Logar és Nochi. Rendesek, azt mondták, hogy legyen szó szörfről vagy wakeboardról, ők megtanítják nekem. Hogyne, köszi!!  Ezután sikerült velük egy kicsit komolyabb témáról is beszélnem, mondhatni dolgoztam egy kicsi. Itt is siker övezte a munka fáradalmait. Erről írok bővebben, ha össze tudjuk hozni.

Meghívtak a szerdán esedékes hivatalos megnyitóra, ígértek nekem Spunky Monkey-s shortot is, remélem minél hamarabb megkapom. Spunky Monkey az ő wakeboard táboruk, de Nocsi elmondása szerint, nem csak wakeboardozni tanítanak meg, de „lifestlye”-t is oktatnak.

Miután elfogyott az arrack, úgy döntöttem, lassacskán a távozás mezejére léphetünk Darshanaval, ő osztotta a véleményemet. Elköszöntünk tehát.Hazafele Darshi még bemutatott vagy 10 barátjának ( sajnos egyik nevére sem emlékszem).

Mikor hazaértem Mr.P. még ébren volt ( vagy lehet, hogy felkeltettük. Ez esetben bocsi).Még megnéztem egy filmet, aztán zutty, álomba merültem.