Úgy tűnik, a korán kelés bevett szokás, megint 7kor. Mai útitervünk nem más mint Unawatuna beach volt, a Discovery Channel 2007-ben megválasztotta a világ legszebb tengerpartjának. Hát hogyis mondjam? Tényleg nem csúnya, az biztos. Megint jött velünk 2 srác a Help villageből. Azt hiszem nem írtam még le, de az óceán meleg. Nagyon kellemes. Egyébként eddig ma volt a legmelegebb olyan 40 fok körül. Unawatuna kb. háromnegyed órára volt tőlünk, de nem nagyon figyeltem az időt mert még mindig féltem az úton, de már nem annyira. Amikor odaértünk Mr.P-t úgy fogata a helyi szálloda tulaj mint egy barátot, körbesétáltuk a környéket, majd zúztunk az óceánba, itt már egy picivel beljebb merészkedtünk, mert itt nincs olyan meghalós veszély. Voltunk egy ékszerésznél, aki imádja Mr.P-t mert egyszer 500 dollár értékben vásárolt nála, és Mohamed az ékszerész még mindig ebből él. Érdekesség, hogy az ékszerészek muszlimok, minden vallásnak megvan a speckó munkája. Kaptam Mohamedtől egy kövecskét, amit a pénztárcámban kell hordani, mert szerencsét hoz. Legyen úgy!!
Utána betalált egy forma, hogy vegyek tőle hamutálat, fa kiselefántot minden hülyeséget, no meg füvet! Természetesen nem vettem tőle semmit, de az volt az első alkalom, hogy drogot akartak eladni nekem. Ha belegondolok lehet, hogy nem büntetik annyira keményen, hogy halál, de azért mégsem szívesen szórakozom a törvénnyel, de azért vicces hogy kedves kis Darshanánk, akit 3 nap alatt már nagyon megkedveltem, kedvenc szólása a következő: Why drink and drive when you can smoke and fly. Visszatérve az árushoz, megkérdezte tőlem (egyébként kb. 2 órán keresztül zaklatott :D ), hogy nem akarok-e átmenni a szembelévő szigetre búvárkodni meg horgászni, mert akkor átvisz csónakkal. Mondtuk neki Mr.P-vel hogy nem mert, hogy az évek során megtanultam repülni, valamint felajánlottuk neki, hogyha ad 1000 rúpiát akkor megmutatom neki, és hogyha nem esetleg nem sikerülne akkor visszaadunk neki 500at. Nem viccelek, az emberünk elővett egy 1000est és mondta hogy ok show me. Aztán még négyszer elmagyaráztuk neki hogy miről van szó, közben mindenki röhögött körülötte, mire megértette, aztán végre békén hagyott.
Még pár órácskát döglöttünk rohadtunk, játszottunk a srácokkal, aztán visszaindultunk Kahawába. Elfelejtettem említeni hogy az odafele úton, megállítottak a rendőrök az úton és a hülye Darshana, akinek a foglalkozása sofőr, otthon hagyta a jogsiját. Mindenki tudja, hogy én milyen link vagyok, na a Darshana 40szer olyan linkebb. Az ügyet úgy oldotta meg, hogy megígérte, hogy vesz egy üveg kókuszpálinkát a rendőröknek. Na, a srác természetesen elfelejtett venni, úgyhogy hazafele menet ismételten kisebb gondba kerültünk, de megígérte, hogy hoz egy üveg kókuszpálinkát a rendőröknek, tehát megint elengedték. Az első boltnál megálltunk és vett egy üveg kókuszpálinkát, visszafordultunk. A zsernyákok mondták, hogy hozzon még egy fél üveggel mert az előbb elfelejtette, na azzal még tartozik. De a tanulság az hogy kicsit sem korrupt a rendszer :).
Az egyik kis falubeli srác miatt (Ishare) még megállltunk egyszer, aztán nézem, hogy mit hoz a kezében? Hát egy laptopot :) Mr.Pvel jó nagyot mosolyogtunk. Ez a srác egyébként, ma a negyven fokban egy szőr csuhában mászkált egész nap, úgy nézett ki mint Luda Matyi sri lankai mása :D tiszta hülyék, de baromi kedvesek. A délutáni program az lett volna, hogy mászkálunk Kahawaban egy kicsit, de az eső elmosta a tervünket, mert, ha itt esik az eső, az tényleg esik. Szóval a délután itthon töltöttük. Mr.P már lefeküdt, ő egyébként napi 4 órát alszik 20 éves kora óta, úgy van vele, hogy már leélte egy ember életét, ez már csak ráadás. Igazat adok neki, de én inkább többet alszom. Mentem is, holnap már vár a munka.
