Mr.P-nek hajnalban Colomboba kellett utaznia, tehát nekem is hajnalban kellett kelnem, hogy kiengedjem a kapun.

Miután elment visszafeküdtem baldachinos ágyamba szundítani még pár órácskát. Sajnos a gyerekek ricsaja megint meghiúsította a tervemet. Alig várom már, hogy vége legyen az iskolai szünetnek és visszatérjenek az almamáterbe.

Reggel tettem-vettem, majd átutaztam Hikkaduwaba dolgozni. Jól ment minden, de még mindig utálok busszal utazni. Egyre inkább az az érzésem van, hogy már felismernek a helyiek az utcán, mert már nem ostromoznak meg minden hülye kérdessel. Akarok egy üvegfenekű csónakkal utazni, esetleg búvárkodni, vagy talán a kis teknősöket megkívánom-e nézegetni. Szóval örülök ennek, persze a tuktukosok hadát még el kell hárítanom.

Viszont aminek kezdek nem nagyon örülni, az az, hogy napról napra melegebb van, már szerintem jóval több, mint 40 fok. De ezt meg az óceán kínálta fürdőzési és szörfözési lehetőséggel oldom meg.

Szóval a mai fárasztó délelőttöm után úgy döntöttem, hogy felkeresem Tom-ot az angol barátomat, hogy megérdeklődjem, hogy hogy van. Jól volt, bár a lábfejét szétroncsolta egy szikla szörfözés közben, szóval most pár napig pihentetnie kell. Beszélgettünk egy kicsit, majd vele, az apjával ( John) és egy Steve nevű bolond ausztrállal elmentünk biliárdozni. Én Steve-vel voltam Tom-ék ellen. Mi nyertünk többször, ami nem feltétlenül az én érdemem volt, azt hiszem így tudom a legjobban megfogalmazni.

Steve-vel magukra hagytuk Tom-ékat és elmentünk szörfözni. Jól megküzdöttem a hullámokkal. De a sikerélmény nem maradt el. Sikerült az első nagyobb hullámot elkapnom és meglovagolnom, ráadásul Steve véletlen egy profi deszkát adott nekem, mert azt hitte, hogy már penge szörfös vagyok, amire meg jóval nehezebb felállni, viszont ugratgatni meg trükköket csinálni vele egyszerűbb, de az még távol áll tőlem. Jó két három órát eltöltöttem  a hullámok világában. Van egy pont ami csodálatos, amikor az ember megtöri a hullámot é eső szerű cseppek zúdulnak rá, olyan mint egy rövid kis zápor. Az élmény felejthetetlen.

Visszamentem az angolokhoz, kicsit diskuráltam velük majd au revoir-t mondtam és elindultam hazafele.

Mire hazaértem Mr.P már itthon volt. Élménybeszámolót tartottam neki, ő is nekem. Colomboban a BOI-nál volt a WTC-ben, hogy betudjon jegyeztetni egy céget. Nagyjából sikerrel járt, de még van folytatása az ügynek. Ezekről sajnon nem szabad bővebben beszéljek, mert nagyon fontos információk. Az a lényeg, hogy Mr.P gyorsan és eredményesen végzi itt a munkákat.

Beszélgetésünk végeztével Mr.P nyugovóra tért, én még csacsogtam egy kicsit az interneten, olvastam, befejeztem a filmet, amin tegnap bealudtam. Aztán elaludtam.