HTML

Srí Lanka, Mr.P, Pöpcsi és én

Srí Lankán van egy évben a legtöbb munkaszüneti nap. Én azért megpróbálok dolgozni valamit.

Friss topikok

Linkblog

Day 2 - Megnéztem Mr.P faluját és megint beszartam az úton

2009.11.22. 18:52 matvely

Korán keltem, 7körül egy újabb nap vette kezdetét. Megvártuk sofőrünket, közben Mr.P elvitt a HELP village-be. Ez egy falu amit a Mr.P hozott létre egyéb segítséggel a cunami áldozatainak. Van itt komputerszoba, karateoktatás, nyelvtanítás, házak a családoknak, amelyeket megkapnak, amikor a gyerekek felnőnek (kb. 3-4 év múlva már minden gyerek 18 éves lesz, kivéve azokat, akik itt születtek). Végeredményben, ez egy nagybirtok, nagyon jó körülményekkel, amit sajnos a vezetőség hagy lerohadni, mert Mr.P-nek már nincs beleszólása ebbe az egészbe, csak miután a gyerekek felnőttek lesznek. Utána bemutatott pár embernek, akik itt élnek. Ember legyen a talpán, aki képes megmondani egy sri lankaira, hogy hány éves. Az egyik srác 10-nek néz ki, na ő márciusban lesz 17, egy másik pedig minimum 16-nak tűnik, ő pedig most lett 14.

Amikor végre megjött a 40 kiló linkség, Darshana barátunk, akkor szóltunk ezeknek a srácoknak, hogy nincs-e kedvük velünk jönni fürödni? Hát hogyne lett volna , mentünk is jó sokan, összesen 6an, ha jól emlékszem. Elmentünk egy szállodába, ahol van medence meg óceánpart is, és ott zúztunk egész délelőtt, majd hazavittük a lurkókat étkezni. Mi is ettünk egy jót, aztán elindultunk egy buddhista szállóba. Szerintem mindenki látott már buddhizmusól szóló filmet/filmeket, de élőben látni teljesen más. A dolog pikantériája esetünkben az volt, hogy nemrégiben avattak fel 4 papot. A legidősebb (!) 10 éves. (Ezekről Mr.P 250 képet készített, amelyek minden szöveg nélkül megtölthetnek egy albumot, ha tud valaki esetleg egy kiadót ,aki kiadná, vagy segíteni egy kicsit, bármi kapcsolattal az légyszi jellezze már.)Vannak családok, akik annyira szegények, hogy inkább beadják a fiukat papnak, mert így tudják, hogy „jó” életük lesz. Csak hát ha belegondolunk egy 8-10 éves srác, feladja az egész életét. Számomra nagyon furcsa látvány volt. Ezt is látni kell ahhoz, hogy igazán meg lehessen érteni, nem lehet nagyon elmesélni, hogy mit érez az ember amikor rájuk néz, ők meg csak tisztelettudóan visszamosolyognak. Utána körbevezettek egy buddhista templomban, ha jól tudom sztúpa a neve, de ha tévedek majd kijavítom magamat. Bementem egy kicsi házba és egy hatalmas ház fogadott, egy nagyon nagy buddhaszoborral Aztán visszatértünk hikkaduwába ahol voltunk délelőtt fürdőzni, meg rohadni. A fürdőzéshez hozzáteszem, hogy hikkaduwában olyan az óceán, hogy ha már egy 20-30 métert bemegy az ember akkor meghalt, mert olyan hullámok, meg visszahúzó áramlatok vannak, hogy az ember nem tud visszaúszni. Szerencsére Mr.P ezt az információt még akkor közölte velem, amikor csak olyan 10 méterre voltam a parttól így tehát életben maradtam.

Hikkaduwában még megálltunk rákot venni, meg elmentünk pár boltba. Minden dolgot máshol kell venni, úgyhogy külön meg kell állni sörért, rizsért, lisztért, zőccségért. Sajnos zőccséget meg gyümőcsöt a piacon érdemes venni, ahol viszont rohadvány büdös van, de ki lehet bírni. Ja és mindenhol sikerült alkudnunk 1 rúpiát:D Miután mindent megvettünk, elindultunk vissza Kahawaba, az úton majdnem elütöttünk egy varánuszt meg vagy 10 kóbor ebet, amiből egyébként nagyon sok van, és mondanom sem kell hogy ismételten összeszartam magam az út alatt annyira féltem, a srácokat akik jöttek a buddhista szállóba imádkozni , őket hazavittük. Ekkor volt a karateedzés. Az egyik gyerek annyira megszállott, hogy már ő is tanítja a többieket pedig együtt kezdték tanulni. Itt Mr.P adott a karatetanárnak pénzt, hogy vegyen karateruhát az egyik srácnak, így szép lassan már mindegyiknek lesz. Egyébként Mr.P-t itt imádják, a kislányok 500 métert sprintelnek amikor meglátják csakhogy megölelhessék. Nagy szeretet veszi itt körül őt és mivel látják, hogy vele vagyok engem is megbecsülnek. Az egyik kislány már engem is átöltelt. :)

Elhagytuk a village-t, hogy megegyük a rákot. Darshana és Mr.P csinálták, kókusztejben főtt, csilis, gyömbéres, nem tom még mi volt benne, de jóízűre sikeredett. Majd megnéztünk egy filmet, Darshana hazament Mr.P lefeküdt aludni és meg kb. 2 órát szenvedtem hogy legyen netem, de végül nem sikerült összehozni úgyhogy feladtam. Elmentem csicsikálni.

Szólj hozzá!

Címkék: rák kókusz srí lanka mr.p pöpcsi help village

A bejegyzés trackback címe:

https://poya.blog.hu/api/trackback/id/tr581544423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása