Srí Lanka, Mr.P, Pöpcsi és én

Nagyon, nagyon korán keltem. Körülbelül 5 fél 6 között. Arra lettem figyelmes, hogy a plafonon nem forog a ventilátor. Elment az áram.

Sajnos a tegnapi bejegyzésemből (már megint) kihagytam ezt-azt. Elfelejtettem említeni, hogy láttunk egy másik szállodát, ami egy szigeten található. Az egész sziget egy szálloda. Csónakkal lehet átjutni, de ha apály van, akkor át is lehet sétálni. A szállodában szobát csak szerelmes párok vehetnek ki, leginkább nászút alkalmából.

Egész sokáig  aludgattam. Miután felkeltem összepakoltam a cuccaimat, abban a tudatban, hogy nem sokára visszatérek Mr.P-hez. De nem így alakult, kisebb program változás állt be, tehát maradtam még egy napot.

Kicsit fáradtan keltem, mert a tegnapi nap nagyon hosszú volt. Szombati napra ébredtem, tehát mentünk a HELP Village-be a fiatalokért. Már meséltem Ruánról, ő volt a HELP Village ifjai számára a meglepetés. Sok év után újra láthatták egymást.

Szokatlanul korán keltem. Reggel 6-kor, de természetesen Mr.P. már 4 órája talpon volt.

De korán kelésem értelmet nyert és be tudtam segíteni Mr.P-nek. Mint az már ismeretes estére vendégeket vártunk, ezért már jó előre elkezdtük megcsinálni az ételkülönlegességeket, hogy időben meglegyen minden. Körülbelül fél 9-re már majdnem befejeztünk mindent, csak pár hús megsütése váratott magára.

Tegnap beugrottak Ludas Matyiék a HELP Villageből szólni, hogy ma nincs iskolájuk. Szóval ma reggel felszedtük őket is és átmentünk Hikkaduwába egy szállodába.

Sajnos tegnapi bejegyzésemből kihagytam egy fontos eseményt. Voltunk a bankban. Mr.P már több, mint 2 hónapja csináltatott egy helyi bankkártyát, amit meg is kapott, csak a hozzátartozó PIN kódot nem kapta meg. Vagyis a bank állítása szerint már kiküldték  postán, csak Mr.P régi címére, Negomboba. Mr.P már három és fél éve megváltoztatta a címét, a bankban is az új címe van feljegyezve. De erre a címre nem kapott semmiféle  levelet.

Day 5

Korán kellett kelnem, mert sok teendő várt ránk. Már nyolc órakor az úton robogtunk Baddegamaba. Mr.P-t meghívta az egyik miniszter egy hollandok által építetett öregek otthona megnyitójára.

Mr.P. még tegnap biztosított afelől, hogy készüljek fel arra, hogy ma már dolgoznom kell, tehát egy kemény nap elé nézek. Izgatott állapot feküdtem le, furdalt a kíváncsiság, hogy miből áll majd a munkaköröm.

Mondhatom, hogy szokásomhoz híven, megint csak 7 óra kor pattant ki a szemem. Mr.P. már egy jó ideje ébren volt, finom reggelivel fogadott. Úgy döntöttem, hogy a napi beszámolókban nem részletezem a srí lankai cuisine-t, majd később egy külön  bejegyzésben ismertetem a helyi ételkülönlegességeket, reményeim szerint pár fénykép kíséretében.

Úgy tűnik, a korán kelés bevett szokás, megint 7kor. Mai útitervünk nem más mint Unawatuna beach volt, a Discovery Channel 2007-ben megválasztotta a világ legszebb tengerpartjának. Hát hogyis mondjam? Tényleg nem csúnya, az biztos. Megint jött velünk 2 srác a Help villageből. Azt hiszem nem írtam még le, de az óceán meleg. Nagyon kellemes. Egyébként eddig ma volt a legmelegebb olyan 40 fok körül. Unawatuna kb. háromnegyed órára volt tőlünk, de nem nagyon figyeltem az időt mert még mindig féltem az úton, de már nem annyira. Amikor odaértünk Mr.P-t úgy fogata a helyi szálloda tulaj mint egy barátot, körbesétáltuk a környéket, majd zúztunk az óceánba, itt már egy picivel beljebb merészkedtünk, mert itt nincs olyan meghalós veszély. Voltunk egy ékszerésznél, aki imádja Mr.P-t mert egyszer 500 dollár értékben vásárolt nála, és Mohamed az ékszerész még mindig ebből él. Érdekesség, hogy az ékszerészek muszlimok, minden vallásnak megvan a speckó munkája. Kaptam Mohamedtől egy kövecskét, amit a pénztárcámban kell hordani, mert szerencsét hoz. Legyen úgy!!

Korán keltem, 7körül egy újabb nap vette kezdetét. Megvártuk sofőrünket, közben Mr.P elvitt a HELP village-be. Ez egy falu amit a Mr.P hozott létre egyéb segítséggel a cunami áldozatainak. Van itt komputerszoba, karateoktatás, nyelvtanítás, házak a családoknak, amelyeket megkapnak, amikor a gyerekek felnőnek (kb. 3-4 év múlva már minden gyerek 18 éves lesz, kivéve azokat, akik itt születtek). Végeredményben, ez egy nagybirtok, nagyon jó körülményekkel, amit sajnos a vezetőség hagy lerohadni, mert Mr.P-nek már nincs beleszólása ebbe az egészbe, csak miután a gyerekek felnőttek lesznek. Utána bemutatott pár embernek, akik itt élnek. Ember legyen a talpán, aki képes megmondani egy sri lankaira, hogy hány éves. Az egyik srác 10-nek néz ki, na ő márciusban lesz 17, egy másik pedig minimum 16-nak tűnik, ő pedig most lett 14.

Repülőgépről leszállvan retinámon leképződött egy brossúra, miszerint halállal lakol mindaz, akit kábítószer birtoklásán vagy fogyasztásán érnek. Ez volt az első olyan dolog, ami nagyon meghökkentő volt, hiszen ha belegondolok, már fél Magyarországot legyilkolták volna drogfogyasztás vagy -birtoklás miatt, és mindez csak azért volt érdekes mert Mr.P (akihez jöttem és már idestova 4 éve szállingózik Budapest és Kahawa között) indulásom ellőtt említette, hogy 1 gramm marihuánát 20-40 forint közötti árfekvésben árusítanak az óceánparton, de erről majd a 3. nap beszámolójában egy kicsivel bővebb információval szolgálok.