Mr.P főztje továbbra is kifogástalan, a humora: frappáns és ellenállhatatlan.
Ott hagytam abba, hogy megjött a hat fehér. Szóval megjöttek. Nagyjából őket is egyből megcsapta a nagy meleg. Meg valami szagról beszélgettek két héten keresztül, de én sosem éreztem, csak bólogattam.
Ájjájjájj báleset!!!- ahogy a Pöpcsi szokta mondani. Nagyon rég nem írtam, hát most összefoglalgatom. Nagyjából egy hónap eseményeiről van szó.
Tudom, már megint lusta voltam írni, bocsi. Most pótolhatok be egy újabb két hetet, de két nem akármilyen hetet.
Tisztelt olvasóközönségem!
Elnézést kell kérnem, mert nem írtam már vagy két hete semmi bejegyzést. Szóval bocsi. Most megpróbálom bepótolni, ezért úgy döntöttem, hogy az ünnepek időszaktól egészen mostanáig (jan 6.) most leírom egybe.
Mint azt már a tegnapi bejegyzésemből meg lehetett tudni, ma roppantul korán kellett keljek. Valamikor 3 és fél 4 között, hogy vigye el a fene. Velünk tartott Mr.Gamini, mert Colomboban volt dolga. Pöpcsikicsukimaki meg nagyjából időben ideért.
Reggel korán kellett kelni, mert átjött Mr.Gamini megmutatni nekem, hogy hogyan működik a sri lankai padlócsiszolószerkezet. Be kellett kenni valami nagyon bódító, vörös krémmel a padlót. Azt jól elsimítani rajta. Aztán egy leginkább egy porszívóhoz hasonlító kínzó eszközzel végig csiszolgatni a padlót. Konsti/ Zsombor – ezentúl K/ZS – szobáját tisztítottam ki egy kicsit. Sokáig elvoltam vele. A végén úgy érezte magam, mint az alantas személyek, akik hígítót szívnak zacsiból a Bajza utcával szembeni kis alagútban. De mindenki megdicsérte a munkámat.
Már egy hónapja itt vagyok, nagyon gyorsan rohan az idő.
Szóval ma a megszokott kora reggeli időpontban keltem. Mr.P egy csodálatos reggelit dobott össze. Frappáns és ellenállhatatlan humorával nagyon jól elszórakoztatott. Ééééés nagyon jó ötleteket ötlött ki az éjszaka folyamán. Ez is titok, nem mondom el, de én tudom és nagyszerű ötlet bi-bi-bíííí.
Hajnalban átjött a „tuktuk miniszter” és hozott nekünk egy kis reggelinek valót. Nagyon, nagyon finom volt bizony, bár szerintem még finomabb lett volna, ha maga Mr.P készítette volna. De a frappáns és ellenállhatatlan humorára újból számíthattam.
Reggel a „tuktuk miniszter” fia jött át hozzánk, hogy velünk töltse el a napját. Sajnos a nevére nem emlékszem pontosan. Úgy hiszem Dinuka volt, de nem vagyok benne biztos. Na szóval megvártuk a srácot, akinek valószínűleg Dinuka volt a neve, aztán a Pöpcsikicsukimakit is és elindultunk Unawatuna Beach felé.
Kicsit tovább aludtam a megszokottnál, de a szokásos világháború a szomszédban ma reggel sem maradhatott el. Jó fáradtan keltem fel. Reggeliztünk. Aztán Mr.P mondta, hogy vállaljak duplaműszakot, mert akkor a két szünet között nem nagyon kell majd dolgozzak és sokat lehetek együtt kedves Konsti/Zsombor barátommal, aki jövőhét kedden érkezik meglátogatóba.
Reggel nagyjából magamtól keltem, persze a szemét szomszédok már megint üvöltöztek. Már tényleg nagyon várom, hogy újra suliba menjenek. Amikor kimásztam a szobámból Mr.P már nagyban társalgott Mr.Gaminivel. Mostanában Mr.Gamini egyre többet van itt, de jó arc.
Már egyre jobban hozzászokom a szomszéd kölykök kora reggeli ricsajához, de még mindig felkelek rá. Szóval jó korán keltem. De szerencsére Mr.P pompás reggelije feledtette velem enyhe fáradtságomat. Na és a humora, említettem már, hogy frappáns és ellenállhatatlan?
Mr.P-nek hajnalban Colomboba kellett utaznia, tehát nekem is hajnalban kellett kelnem, hogy kiengedjem a kapun.
Szokás szerint a szomszéd gyerek első vérig tartó ipi apacs ki lesz az elhunyó játékára keltem fel. Tehát nyivákoltak már megint, természetesen hajnalban.
Forgolódásos alvás szerű tevékenységem után, kicsit sem kipihenve, hullaként keltem fel reggel, mert úgy volt, hogy visszük a kölyköket Unawatunára, vagy a Sunils Hotelbe Hikkaduwára.
Sajnos későn írom le, jó pár nappal később így nem teljesen emlékszem, hogy mit is csináltam pénteken
Felkeltem valamikor. Reggeliztünk Mr.P-vel, aztán mentem a dolgomra Hikaduwába
Korán kellett ma is kelni, mert mentünk a fővárosba. Meg kellett hosszabbítania vízumomat, Mr.P. vízumát is. Meg találkozónk volt a hajózási miniszterrel. Ő a negyedik legnagyobb hatalom. Szóval befolyásos ember.
Egy hosszú, elhajlós, iszogatós éjszaka után megpróbáltam kialudni, kipihenni magamat, de hála a szomszéd kölykök reggel hat órakor kezdődő zajongásának az, hogy kipihenjem magam, csak egy kísérlet lett. A fejem is nagyon fájt.
Cica és kutya zajmentes éjjelem után már fogalmam sincs, hogy mikor keltem. A szokásos pompás reggeli megvolt . Mr.P humorával körítve. Csak épp ekkor közölte velem, hogy egyedül kell ma átmenjek dolgozni Hikkaduwába. Méghozzá busszal. Egyből azt gondoltam, hogy ne máááááááár! Nem szeretem a sri lankai buszokat!!!!!
Nagyon rosszul aludtam a hülye cicák miatt. Mr.P is. Nagyon bosszúsak voltunk miattuk. De nem tudtam őket elkergetni. Mr.P. sem.
Korán kellett kelnünk, mert úgy volt, hogy ismét átmegyünk Unawatuna Beach-re fiveM társaságában. De nem így lett.
Szombati napra ébredtem. A tegnapi esti szórakozás miatt az átlagnál tovább szundítottam. Viszont a már jól megszokotthoz hűen Mr.P. ismét egy csodálatos reggelivel indíttatta el a napomat.
Próbáltam kipiheni magamat. Az átlagnál talán tovább tudtam aludni, nem nagyon emlékszem már. Annyit tudok, hogy amikor felkeltem nagyon fincsi reggeli fogadott Mr.P jóvoltából.
Reggel arra keltem, hogy Mr.P épp telefonál a „ tuktuk miniszterrel”. Mint később kiderült, azért hívta, mert megszerette volna köszönni a múltkori vacsorát és érdekelte, hogy hozhat-e nekünk reggelit? Hát persze, hogy hozhat. Nagyon finom volt. Helyi reggeli, de a kajákról majd később.
Egy nagyon fontos eseményt megint kihagytam. Tegnap a poya-daykor vége volt egy nagyon nagy varánusz, vagy iguána a kertben. Sajnos még keverem a kettőt. De az biztos, hogy legalább másfél méter hosszú volt. Most jut eszembe, hogy Gekkó Da Silva-val már nagoyn régen találkoztam.
